Ki ne ábrándozott volna gyerekkorában egy szuperbicikliről, mellyel mindenkit megszégyenítő gyorsasággal leelőzi a helyi vagánygyereket? Mindenki emlékszik élete első nagy esésére, ahogy arra is, hogyan tanította édesapja vagy édesanyja bicajozni.
Az átszellemült
Ő az, aki bárhol képes kihajtani a kocsik közé fennkölt vigyorral. Amennyiben nő az illető, lobog a haja a szélben, és úgy mosolyog minden szembejövőre, mintha épp megüdvözülne.
Az sem ritka, hogy lobogós szoknyában, vagy épp magas sarkúban tekeri le a távot.
Fülében előfordulhat fülhallgató is, amit azért hord, hogy ne rontsa el kedvét az autósok és a többi bringás anyázása. Az ilyen típusú bicajosoknál kötelezővé tenném a Requiem hallgatását, és a vaskos életbiztosítást.
A cicanadrágos nagymenő
Jellemző rájuk, hogy annyi védőfelszerelés van testükre erősítve, mely az esetleges eséskor úgy csörömpöl, mint amikor a bádogember felborul. Bringája méregdrága, ahogy minden más is, ami ezzel a tevékenységgel összefügg, és olyan színű, amitől kifolyik a szemed, ha reá pillantasz.
Tekintete lekezelő, a bicikli utak királyának képzeli magát, és az összes bicajos zavarja küldetésének elvégzése közben.
Combizma és vádlija olyan fejlett, mintha kétszer körbetekerte volna a Földet, sportosságát bizonyítandó, hord testhez tapadó nadrágot, melynek előnye, hogy tökéletesen látszik a ,,koronaékszer” nagysága, ha egyszer végre leszáll a bicajról.
A korosodó bicajos
A korosodó fajta az egyik legveszélyesebb. Mármint ránézésre, mert nem bírod ki röhögés nélkül. Teste tele van aggatva rikító színű védőfelszereléssel, indokolatlanul, ugyanis olyan lassan mennek, mint a csiga. Jellemző rájuk, hogy reflexeik nem teszik indokolttá a forgalomban való közlekedést.
Feltűnően komoly arccal bringáznak, kicsikarván ezzel a szembejövők tekintélyét, de csak testi kínjaikat próbálják arc fixálásával kordában tartani.
Testük úgy simul a bringára, mint a profi versenyzőké, ám ebben a pózban ragadnak derékfájásuk miatt akkor is, amikor leszállnak a bacajról fagyizni.
A szállító
Ez az a típus, akinek nagy valószínűséggel kevés a vér az alkoholjában. Tán emiatt képes arra, hogy a fizika törvényeit és a baleseti statisztikákat meghazudtolja.
Jellemzően olyan eszközöket szállít bringáján, ami éles, szúrós, nehéz, borulós, törékeny, és amit más, épeszű ember fuvarossal cipeltet A pontból B pontba.
Ő az, akinek legalább öt védőangyala van, és a hiába esik rá a csomagtartóra gumipókozott hűtőszekrény, megússza azzal, hogy bibis lesz a térde.
A kamaszlányok, vagy magukat annak képzelők
Jellemzően semmilyen védőfelszerelés nincs rajtuk. A bukósisak a kormányon himbálózik, benne egy szénsavmentes ásványvíz és a mobil. Csapatosan bringáznak, a cérnavékony bringa utakat teljes szélességben lefoglalva.
Különös ismertetőjegyük, hogy olyan lassúak, hogy szinte állnak, és a bringacsengőt egyáltalán nem hallják a vihogástól. Reflexeik még álló helyzetben is kétkedésre adnak okot. Valójában nem igazán érthető, hogy hogyan sikerült megélniük az áldott kamaszkort.
Utószó
A bringázás jó, ám veszélyes üzem. Én magam 25 év után mertem újfent felülni a bicajra.
Természetesen nem a bicajozás ténye volt a riasztó, hanem az, hogy hogyan szállok le róla, ám bátorságot adott az a mondás, hogy mindenki saját magánügye az, hogy hogyan száll le a bringáról.
