Ha a fejünkbe vesszük, hogy végre sportolni fogunk, általában több szempont alapján igyekszünk megtalálni a nekünk való mozgást: erősíteni, regenerálni akarjuk a testünket vagy inkább lelki felüdülést keresünk. Lehet, hogy mindhármat megtaláljuk egyetlen mozgásformában.
A daoyin kínai gerinctorna elméleti alapjait a Hagyományos Kínai Orvoslásban és a taoizmusban találjuk. A daoyin gyakorlatok ősi formáit már időszámításunk előtt gyógyításra használták. Ezekből a mozdulatokból alakultak ki azok a gyakorlatok, amelyek speciálisan a gerinc egészségét szolgálják.
Nagy László daoyin kínai gerincterapeuta hosszú évek óta foglalkozik keleti mozgásformákkal. Harcművészettel kezdte, majd megismerkedett a daoyinnel és a chen stílusú taiji-vel.
Nem csak a mozdulatok szépsége nyűgözte le mindegyik mozgásrendszerben, de a mögöttük álló filozófiai háttér, sajátos szellemiség is érdekelte, így nem véletlen, hogy közel húsz éve zen buddhizmussal is foglalkozik. Sokféle tapasztalata alapján a gerinctornát nem csak terápiás hatása miatt ajánlja és nem is csak hátfájósoknak.
„A kínai gerinctorna sokban különbözik a hagyományos gyógytornáktól, legfőképpen azért, mert nem kizárólag a testre gyakorol pozitív hatást. A torna végzése során a mozgás összekapcsolódik egyfajta tudatos légzéssel.”
„A légzésért a vegetatív idegrendszer felel, a szabályos légzés hatással van az idegrendszerre és ezáltal a pszichés állapotunkra is. A mozgás-légzés összehangolt kettőse fejleszti a testtudatosságot és a tudati éberséget. Hogy mindebből ki mennyit tapasztal, az egyén függő; mivel én zazent is gyakorlok (ülő meditáció), könnyebben felismerem a tornában a sprituális részt.”