Egyél hálával
„Enni kell, de úgy kell enni, hogy élvezzük az étel táplálékát, és hálával gondoljunk arra, hogy mit jelent az életünk számára. Ez nem az evés élvezetének elvétele. Az evés igazi öröme az, hogy tudatában vagyunk egy másik életnek, amely hajlandó egyesülni a saját életünkkel, és önmagunkká válni.
Ez a legnagyobb öröm, amit egy emberi lény ismer, hogy valami, ami nem te vagy, valamilyen módon hajlandó a részeddé válni. Ez az, amit ti szeretetnek hívtok. Ezt hívjátok odaadásnak. Ez a spirituális folyamat végső célja.
Legyen szó vágyról, szenvedélyről, odaadásról vagy végső megvilágosodásról, mind ugyanaz, csak más léptékben. Ha két ember között történik, akkor szenvedélynek nevezzük. Ha egy nagyobb csoporttal történik, akkor szeretetnek nevezzük.
Ha sokkal válogatás nélkül történik, akkor együttérzésnek nevezzük. Ha ez úgy történik, hogy még csak egy forma sincs körülötted, akkor odaadásnak nevezzük. Ha a végső skálán történik, megvilágosodásnak nevezzük.
