„Nem várok tőled semmit cserébe!”
A gyerekkori érzelmi bizonytalanság egyik leggyakoribb felnőttkori vetülete a folyamatos önigazolási, viszonzási kényszer. Ha gyermekkorodban nem volt helyük az összetett vagy „kényelmetlen” érzéseknek, kérdéseknek, felnőttként gyakran túlelemezheted és túlmagyarázhatod a reakcióidat, mert rettegsz attól, hogy félreértenek, vagy hogy a véleményed elutasításhoz vezet.
Ráadásul bármit kaptál, mindig azonnal azt kutattad, hogyan tudnál még többet visszaadni, hogy „kompenzáld” a létezésedet és a másik jó szándékát – könnyen lehet, hogy ez még felnőttkorodban sem változott lényegesen.
Egy olyan közegben jelen lenni, ahol nem kell jogi pontosságú érveléssel alátámasztanod a szomorúságodat vagy a szorongásodat, és nem kell azon tépelődnöd, hogyan viszonozz egy szívességet, erősen felszabadító élmény lehet számodra. Olvass még a témában
Gyerek képernyőidő? Talán előbb azt kellene megnéznünk, mennyit telefonoznak a szülők
Válassz egy meleg italt, megmondjuk, milyen az ideális társad!
Felnőtt vagyok, de néha lövésem sincs, mit csinálok. Egyedül vagyok ezzel?
„Be akarta perelni, mert kocogni jár” – Ügyvédek mesélnek a legőrültebb megkeresésekről
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
