Soha nem beszélünk róla, de a nők mindig is ittak. Már az 50-es években nagy divat volt a háziasszonyok mértékletes italozása. Magyarországon igen gyakori, hogy az asszonyok ugyanúgy egy felessel indítják a napot, mint uruk. Csak mindezt nem látjuk, mert a nők tipikusan otthon isznak. A női alkoholisták számának növekedése a nyolcvanas évek elején vált szembetűnővé. Azóta sincs csökkenés. Megdöbbentő, hogy például egy olyan időszak hozza gyakran elő a nőknél az ivást, mint a gyes.
Mi történt volna ha nem ittad volna meg azokat a söröket?
– Elvonási tüneteim voltak. Eleinte csak a kezem remegett, aztán mindenem, enni nem tudtam a sok sör mellett, állandóan ment a hasam, ha nem ittam meg a reggeli sört, vagy hánytam. A rettegett félelemről és szorongásról nem is beszélve, ami ezt kísérte. Csak az alkohol segített ezen, de az 10 perc alatt elmulasztotta a tüneteket.
A mértékletes ivás maximum napi egy pohár ital nőknek, illetve kettő férfiaknak. (Egy pohár ital 10 g alkoholt jelent, ami 3,5 dl sörnek, 1,2-1,5 dl bornak vagy 45 ml röviditalnak felel meg.) A nemek közötti különbség oka, hogy a nők általában kisebbek, mint a férfiak. A nők májában emellett kisebb az alkoholt lebontó enzimek aktivitása.
A család hogy viselte ezt?
– Eleinte nagyon segítőkészek voltak, a barátok is. Próbáltak beszélni velem, vigyázni rám, ha remegek, ne menjek el egy adagért, de aztán lekoptak a barátok és a családnak is elege lett. Voltak tiszta időszakaim, hónapok, de aztán mindig jött valami stressz és visszajött az egész. Végül már 12 sörnél tartottam, a családi és baráti kapcsolataim teljesen leépültek. Részegen hívogattam őket telefonon, hol bőgve panaszkodtam, hol kiabáltam velük. Magányosabb lettem, mint előtte voltam.
Később jött a durvább időszak akkor már nem csak sört ittam. Bort és töményet is. Mivel mindezt úgy tettem, hogy gyógyszereket is szedtem, még durvább volt. Jöttek az emlékezetkiesések. Egyáltalán nem tudtam mit csináltam előző nap. Sokszor ahhoz is segítséget kellett kérni, hogy a gyerekeket ellássa valaki, mert én délután négykor már totálkáros voltam.
A nagyivó nők – az absztinensekhez hasonlóan – két csoportot alkotnak: az alacsony iskolai végzettségűek és az értelmiségiek. Ma már nem egyszerűen alkoholizmusról beszélünk, hanem a hozzászokás, folytonos ivás, mértéktelen ivás, veszélyes/ártalmas ivás állomásairól.
Nem kértél segítséget?
– Mivel a nők zúgívók, és csak otthon isznak, először a család segítségét kértem. Aztán jöttek az önsegítő csoportok. Az Anonim alkoholisták nagyon sokat segítettek. Minden nap van gyűlés. Csak az mehet, aki tiszta. Ott aztán megismertem az alkohol igazi természetét. Minden korosztályból voltak a 17 évestől a 88 évesig. Mindenki elmesélte a saját történetét, és mintha magamat hallottam volna vissza. Mindenkivel ugyanaz a folyamat zajlott le. A csoportok egyharmada nő volt. Ugyanúgy dugdosták otthon a piát, vagy lecsalták a konyhapénzből az alkoholra valót, mint én. Nagy szeretettel fogadtak, sokat segített, de egy idő után visszaestem, és többé nem jártam.”