Az egyikőtök túlságosan erősen támaszkodik a másikra: az Érett Testvér és az Örök Gyerek
Az érett ebben a testvéri dinamikában az, aki korán túl érett. Mindig felelősek, fegyelmezettek és ésszerűek. Ezzel szemben az Örök Gyermek tipikusan az ellenkezője. Ők az önfejűek, akik saját akaratukat követik, szenvedély hajtja őket, és nem tudják fegyelmezni magukat.
Az Örök Gyermek gyakran bájos, spontán és játékos. Jó velük lenni, de nem megbízható partnerek. Sok szempontból felnőtt testben élő gyerekekről van szó, és nehezen tudnak működő felnőttként létezni a való világban.
Általában ha van a családban egy Örök Gyerek, jár vele párban egy Érett is. A dinamika miatt az érett testvér úgy érzi, hogy mivel a testvérük csalódás, nem engedheti meg magának, hogy ő is az legyen. Úgy érzik, nincs más választásuk, mint követni a számukra kijelölt utat, és a társadalom sikeres, működőképes tagjává válni. Az Érett mindent megtesz, amit elvárnak tőle. De ez nem szabad választás. Azért teszik ezt, mert a teljes megfelelést egykor megkövetelték tőlük. Lehet, hogy egy depressziós szülő szerepét töltik be, aki világossá tette, hogy nincs extra energiája a szülői feladatok ellátásához, vagy túlkompenzálják az erőszakos és kiszámíthatatlan szülőt, aki feldühödne, ha a dolgok nem mennek tökéletesre.
Az Örök Gyermek gyakran bájos, spontán és játékos. Jó velük lenni, de nem megbízható partnerek. Sok szempontból felnőtt testben élő gyerekekről van szó, és nehezen tudnak működő felnőttként létezni a való világban.
Általában ha van a családban egy Örök Gyerek, jár vele párban egy Érett is. A dinamika miatt az érett testvér úgy érzi, hogy mivel a testvérük csalódás, nem engedheti meg magának, hogy ő is az legyen. Úgy érzik, nincs más választásuk, mint követni a számukra kijelölt utat, és a társadalom sikeres, működőképes tagjává válni. Az Érett mindent megtesz, amit elvárnak tőle. De ez nem szabad választás. Azért teszik ezt, mert a teljes megfelelést egykor megkövetelték tőlük. Lehet, hogy egy depressziós szülő szerepét töltik be, aki világossá tette, hogy nincs extra energiája a szülői feladatok ellátásához, vagy túlkompenzálják az erőszakos és kiszámíthatatlan szülőt, aki feldühödne, ha a dolgok nem mennek tökéletesre.
Mindig az egyikőtök kárára csattannak el a viccek: a Bántalmazó és a Csendes
Egy egészséges környezetben a szülő fegyelmezni fogja a gyermekét, ha tiszteletlenül beszél vagy agresszíven viselkedik. Egyes szülők azonban ezt saját kötődési szükségleteik és traumatörténetük miatt nem teszik meg. Mélyen félnek a konfliktusoktól és a gyermekeik elhagyásától, ezért mindent megtesznek, hogy gyermekeik kedvében járjanak. Kerülik, hogy „rossz zsaru” legyenek, és nem tesznek semmit a cselekvő gyerek fegyelmezéséért. Az, hogy a szülő képtelen a szülői hatalmat érvényesíteni, azt jelenti, hogy a gyerekeknek meg kell találniuk a saját határaikat, ami lehetetlen feladat.
Amikor testvérbántalmazás történik, a polarizált dinamika egy Bántalmazót és áldozatát, a csendben szenvedőt érinti. A Bántalmazó számára nem áldás, ha megússza az agressziót, sőt a bántalmazást is. A gyerekeknek szükségük van határokra, és gyakran tesztelik, hogy vannak-e határok. Amikor a Bántalmazó nem találja ezeket a határokat, amelyeket a szüleiknek kellett volna meghúzniuk, a világ kaotikus és ijesztő helynek tűnik. A Bántalmazó gyakran elhanyagolt, bántalmazott vagy megbántott gyermek. Belül tehetetlennek érzik magukat és állandó szégyenérzettel küzdenek, de nincs jobb eszközük a fájdalom levezetésére, mint bántani a testvéreiket.
A Csendes testvérek megtanultak hallgatni, mert egész életükben nem tudták elmesélni a történetüket. Megfenyegették őket, vagy azt gondolták, hogy senki sem hinne nekik. Az egyetlen választásuk az lehetett, hogy elszakadnak egymástól, és mélyen eltemetik a traumát testükben és lelkükben. Későbbi életük során traumás tüneteik krónikus fáradtság, testi fájdalom, depresszió vagy szorongás formájában jelentkezhetnek.
Amikor testvérbántalmazás történik, a polarizált dinamika egy Bántalmazót és áldozatát, a csendben szenvedőt érinti. A Bántalmazó számára nem áldás, ha megússza az agressziót, sőt a bántalmazást is. A gyerekeknek szükségük van határokra, és gyakran tesztelik, hogy vannak-e határok. Amikor a Bántalmazó nem találja ezeket a határokat, amelyeket a szüleiknek kellett volna meghúzniuk, a világ kaotikus és ijesztő helynek tűnik. A Bántalmazó gyakran elhanyagolt, bántalmazott vagy megbántott gyermek. Belül tehetetlennek érzik magukat és állandó szégyenérzettel küzdenek, de nincs jobb eszközük a fájdalom levezetésére, mint bántani a testvéreiket.
A Csendes testvérek megtanultak hallgatni, mert egész életükben nem tudták elmesélni a történetüket. Megfenyegették őket, vagy azt gondolták, hogy senki sem hinne nekik. Az egyetlen választásuk az lehetett, hogy elszakadnak egymástól, és mélyen eltemetik a traumát testükben és lelkükben. Későbbi életük során traumás tüneteik krónikus fáradtság, testi fájdalom, depresszió vagy szorongás formájában jelentkezhetnek.
Olvass még a témában
Mindig egymáshoz mérnek titeket: a Bezzeggyerek és a Fekete Bárány
Bár sokan tagadják, a szülőknek gyakran van kedvenc gyermekük. Ha ez egyértelműen érezhetővé válik, akkor jön létre a Bezzeggyerek és a Fekete Bárány dinamikája. A család fekete báránya a bűnbak, akit mindig „rossznak” ábrázolnak, és nem tud semmit jól csinálni. A projekció és a projektív azonosítás védelmi mechanizmusával a család minden bajt a bűnbakra vetít. A bűnbakot legtöbbször félretolják, és hibáztatják, ha a dolgok rosszul mennek.
Mivel a szülők úgy gondolnak a Bezzeggyerekre, mint önmaguk kiterjesztésére, a szülők nem engedik, hogy a Fekete Bárány fenyegesse az általuk felállított narratívát. Tehát amikor a bűnbakká váló gyermek valamit jól csinál, eredményeit figyelmen kívül hagyják vagy elvetik. Az Aranygyermeknek mindig mindenben a legjobbnak kell lennie, és a Fekete Bárányt csak addig lehet elismerni, amíg az Aranygyermek ragyogása fenyegetetlen marad.
Ha a Fekete Bárány magávé tette a családja által ráosztott szerepet, akkor alacsony önbecsüléssel küzd, mérgező szégyent hordoz magában, és nem hiszi el, hogy megérdemli, hogy boldog és sikeres legyen. Öntudatlanul úgy érezheti, ha elérne valamit, megtámadják és kritizálják érte. Így még felnőttként is inkább szabotálja önmagát, hogy elkerülje az öntudatlanul várt támadást.
De a Bezzeggyerekek élete sem fenékig tejfel: a Bezzeggyerek az, akire a szülők kivetítik törekvéseiket. Míg a Fekete Bárányt arra kényszerítik, hogy autonóm legyen, és megtalálja a saját útját az életben, az Aranygyermek kénytelen összefonódni irányító szüleivel. Finoman megbüntetik vagy megfenyegetik őket, ha nem követik a számukra kijelölt utat. Ezért még felnőttként is mindig úgy érzik, hogy „a helyes dolgot kell cselekedniük”, vagy meg kell békíteniük a szüleiket. Előfordulhat, hogy küzdenek azért, hogy spontánok legyenek, vagy valami mást tegyenek, ami a hagyományoson kívül esik.
Emellett a Bezzeggyerek tudattalan bűntudatban is szenvedhet, mivel látják, hogy testvérüket méltánytalanul bánják, de nem sokat tehetnek ellene. Életük későbbi szakaszában előfordulhat, hogy „megmentő komplexusuk” van, vonzódhatnak a sebezhető partnerekhez, akiknek segítségre van szükségük.
Mivel a szülők úgy gondolnak a Bezzeggyerekre, mint önmaguk kiterjesztésére, a szülők nem engedik, hogy a Fekete Bárány fenyegesse az általuk felállított narratívát. Tehát amikor a bűnbakká váló gyermek valamit jól csinál, eredményeit figyelmen kívül hagyják vagy elvetik. Az Aranygyermeknek mindig mindenben a legjobbnak kell lennie, és a Fekete Bárányt csak addig lehet elismerni, amíg az Aranygyermek ragyogása fenyegetetlen marad.
Ha a Fekete Bárány magávé tette a családja által ráosztott szerepet, akkor alacsony önbecsüléssel küzd, mérgező szégyent hordoz magában, és nem hiszi el, hogy megérdemli, hogy boldog és sikeres legyen. Öntudatlanul úgy érezheti, ha elérne valamit, megtámadják és kritizálják érte. Így még felnőttként is inkább szabotálja önmagát, hogy elkerülje az öntudatlanul várt támadást.
De a Bezzeggyerekek élete sem fenékig tejfel: a Bezzeggyerek az, akire a szülők kivetítik törekvéseiket. Míg a Fekete Bárányt arra kényszerítik, hogy autonóm legyen, és megtalálja a saját útját az életben, az Aranygyermek kénytelen összefonódni irányító szüleivel. Finoman megbüntetik vagy megfenyegetik őket, ha nem követik a számukra kijelölt utat. Ezért még felnőttként is mindig úgy érzik, hogy „a helyes dolgot kell cselekedniük”, vagy meg kell békíteniük a szüleiket. Előfordulhat, hogy küzdenek azért, hogy spontánok legyenek, vagy valami mást tegyenek, ami a hagyományoson kívül esik.
Emellett a Bezzeggyerek tudattalan bűntudatban is szenvedhet, mivel látják, hogy testvérüket méltánytalanul bánják, de nem sokat tehetnek ellene. Életük későbbi szakaszában előfordulhat, hogy „megmentő komplexusuk” van, vonzódhatnak a sebezhető partnerekhez, akiknek segítségre van szükségük.
