Klaudia, a hiányzó láncszem
A válasz nem kijelentés volt, hanem egy újabb kérdés: „Nem Klaudia vagy?” Hát, nem. Abban a pillanatban két dolog miatt is óriási kő esett le a szívemről. Egyrészt megnyugodtam, hogy maradt még működő agyi kapacitásom, másrészt kimondhatatlanul örültem annak is, hogy nem smárolt le a cukrászda ajtajában egy vadidegen férfi.
A hirtelen jött megkönnyebbülés, a részéről érkező zavart mentegetőzés és villámgyors lelépés mögött azonban azonnal megjelent bennem a kíváncsiság is.
Ahogy hazafelé sétáltunk a lányokkal, nem tudtam nem elgondolkodni a dolgok társadalmi oldalán. Elképesztő és egyben végtelenül bájos gondolat, hogy 2026-ban még mindig vannak emberek, akik úgy vállalkoznak randira, hogy valójában fogalmuk sincs, hogyan néz ki a másik. Van ebben valami nagyon tiszta, nosztalgikusan kedves vonás, még ha elsőre kicsit bárgyúnak vagy – éppen ellenkezőleg – túlságosan bevállalósnak tűnik is. Olvass még a témában
„Nem bírtam nézni a vicces zoknijait” – A legpitibb indokok, amikért pasikkal szakítottak nők
„Kanállal ette a pörköltet, másnap szakítottam vele” – A legpitiánerebb indokok, amikért kapcsolatok értek véget
„Minél zaklatottabb vagyok, a férjem annál inkább semmibe vesz” – ez nem ritka dinamika, de mi az oka?
„Hidd el, most tényleg minden más lesz!” – Az egyik legmanipulatívabb férjtípus az örök ígérgető
És persze nem bírtam ki, hogy ne képzeljem el a jelenetet a férfi szemszögéből. Milyen lehetett neki ez a találkozás? Milyen úgy végigcsinálni a randit, hogy a kocsiból még egészen mást néztél ki magadnak a bejáratnál? Vajon ő is viccesnek fogta fel ezt az apró gubancot, vagy cikinek érezte, és azóta is frusztrált miatta?
Be kell vallanom, utoljára a kétezres évek elején vettem részt bármiféle online ismerkedésben – ha egyáltalán annak lehetett nevezni azt a korszakot, amikor a MyVip-en és az iWiW-en még percekig vártunk egy-egy homályos, webkamerás fotó letöltésére és gőzerővel nyomoztuk, ki nézte meg a profilunkat. Azóta eltelt egy-két évtized, férjhez mentem, gyereket nevelek, szóval a randipiacot egyáltalán nem böngészem. De azért jól esett a lelkemnek, hogy 2026-ban egy cukrászda ajtajában még mindig potenciális Klaudiának nézhetnek.
Következő cikkünk„A közöny az utolsó szeg a házasság koporsójában” – mikor tudtad, hogy a házasságodnak annyi?Amikor veszekedés közben direkt leöntötte vörösborral a kedvenc díszpárnámat. Cinkos kis mosollyal nézett rám és azt várta, hogy felrobbanok, de nem adtam meg neki ezt az örömöt. Higgadtan kivettem a fiókból a legkedvesebb – nekem írt – szerelmeslevelét és meggyújtottam. A lángok fölött nézve elégedetten konstatáltam, hogy a…Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
