1. Átértékelem azt, amim van
Simone Weil francia filozófus mondta: meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Ezt a kitételt persze nagyon sokféleképpen lehet és kell is értelmezni. Én viszont idén azt tűztem ki célul, hogy nagyon is konkrét, kézzelfogható, materiális értelemben tegyem a magamévá.
2024-ben már egyre többet olvasgattam a kapszulagardróbokról, és ugyan beláttam, hogy ez valószínűleg soha nem lesz az én utam, azt viszont már annál realisztikusabbnak éreztem, hogy átértékeljem a már meglévő ruháimat.
Egy elmélet szerint ugyanis, ha nem vásárolunk új darabokat, azzal tulajdonképpen rákényszerítjük magunkat arra, hogy kreatívabban, sokoldalúbban kombináljuk a már meglévő ruháinkat.
Ezzel pedig olyan önmegvalósító energiákat szabadíthatunk fel magunkban, ami sokkal közelebb visz bennünket ahhoz, hogy valóban a saját stílusunkban öltözködjünk, önmagunkként prezentáljuk magunkat a mindennapokban. Éppen ezért az évet egy mindent átfogó rendszerezéssel kezdem. Ehhez persze az is kellett, hogy elfogadjam, egy olyan lakás lomtalanítása és teljes mélytakarítása, amiben lassan hét éve lakom, nem egy hétvége alatt fog megvalósulni. Olvass még a témában
Az instans dopamin iránti vágyamat azonban 2025-ben nem azzal fogom kielégíteni, hogy vásárolni megyek, hanem azzal, hogy rendbe teszek egy szekrényt, vagy egy sarkot, vagy akár csak egyetlen fiókot. Átválogatok mindent, és csak azt tartom meg, amit valóban használok is.
Ezeknek a dolgoknak viszont végre saját, külön helye lesz a szekrényben. Ott mindig megtalálom őket, nem kallódnak el, és nem feledkezem meg a létezésükről. Egyelőre a ruhásszekrényeim egyikével és a konyhaszekrénnyel végeztem. Hátra van még számtalan doboz, még több ruhás szekrény, és persze a beépített tárolók, hogy a játékos ládákról ne is beszéljek.
Határozott célom azonban, hogy 2025 végére csak olyan tárgyak vegyenek körül az otthonomban, amelyek értéket hordoznak, és hogy egy rendezettebb, tisztább, átláthatóbb környezetben éljek.
