2. Minőségi idő a lányommal
Ez persze nem új vágy, hiszen amióta megszületett, minden évem legfontosabb szereplője a gyerekem. 2025 viszont az az év lesz, amikor iskolába megy, és ez a nagy változás könyörtelenül szembesít vele, hogy az idő múlik, ő egyre nagyobb lesz, és hiába áll halomba a hajtogatásra váró ruha, mert az időnk véges. Egyszer csak beüt a kamaszkor, és a lányom talán többé soha nem kéri, hogy üljek le kártyázni vele. Vagy hogy beszélgessünk.
Na jó, azért ennyire szélsőséges talán nem lesz a változás, de az biztos, hogy megváltozik majd: hogy ha csak átmenetileg is, de eltávolodik majd tőlem, mert ez a felnőtté válás része, és mire ez a folyamat megkezdődik, talán már kevesebb időm van, mint amennyi idő a születése óta eltelt.
Úgyhogy idén talán minden korábbinál erősebben él bennem a vágy, hogy kihasználjam a közös perceket, emlékeket gyűjtsünk, amikből később majd erőt meríthetek, és amelyek olyan alapot adnak kettőnknek, amihez a hormonfelhőktől borított kamaszévek után érdemes lesz majd visszatérnie a lányomnak is.
