A halhatatlanság iránti vágy kérdése minden ember fejében legalább egyszer megfordult már. Kérdés, hogy ennek egy válfaja, a virtuális halhatatlanság egészséges-e lelkileg, kiből mit képes kiváltani…
Digitális vagyon – egy kissé beteges szolgáltatás
DeadSocial-nek hívják azt a közösségi oldalt támogató szolgáltatást, melyre a Facebookkal és Twitterrel lehet regisztrálni.
A szolgáltatás lényege, hogy időzített posztokat menthet el a regisztráló, melyeket a szolgáltató a felhasználó halála után posztol az elhunyt helyett, annak Facebook és Twitter oldalán.
Ez kissé betegesnek tűnhet, de ha belegondolunk, van egy nagy előnye. Minden saját gondolat, kép és videó, amit a közösségi oldalakon megosztunk, gyakorlatilag digitális vagyonnak minősül.
A szolgáltatás segítségével adott információ az általunk jónak ítélt időben és helyen jelenik meg, melynek még a halál sem szab határt.
Ám van negatív etikai oldala is a dolognak: a posztok komoly megrázkódtatást okozhatnak a gyászolóknak.
A Facebook örök
Szinte minden, amit feltöltünk a netre, az megmarad az örökkévalóságnak.
Az emberek életének immár fontos része valamelyik közösségi oldal, mely szükségszerűen keresztmetszete adott ember életének, egy kisebb bibliográfia, személyiségének, lelki fejlődésének és azok változásainak egyfajta hordozója.
Amikor valaki meghal, a profil többnyire tovább él. Ha a hozzátartozó ismeri a jelszót, azonnal törölheti a profilt, vagy kérheti a szolgáltatót, hogy törölje azt.
Ám a döntés többnyire nem születik meg. Sőt, a hozzátartozók olyan egyéb profilokat is létrehoznak, mely „búcsú oldalként” működik.
Helyes vagy helytelen megtartani a halott profilját?
Mivel a több száz ismerős közül – szükségszerűen – sokan nem értesülnek a halál híréről, továbbra is megjelennek a név- és születésnapi köszöntők, a megosztások. Ez igen visszás, sőt, némely esetben sértő is lehet a hozzátartozók számára.
Viszont van egy érv, ami a profil megtartása mellett szól.
A halott baráti köre nem teljesen egyezik a hozzátartozóéval, aki viszont, nem kívánja saját oldalán látni az elhunyt köreinek megosztásait – csak néha, akkor viszont – érzelmi okok miatt nagyon.
A másik ok, hogy számára fontos információkat tartalmaz az elhunyt „oldala”, így a praktikusság okán nem törli azt. Emellett a közösségi oldal az a hely, ahol szabadon el lehet búcsúzni bármikor, bárkinek az elhunyttól, ami sokaknak könnyebbség.
Online gyász
Elvileg a gyászt nagyban megkönnyíti a megtartott profil, vagy az „emlékoldal”. A gyászban nagy szerepe van a kommunikációnak, az érzelmek megosztásának, mely egyre inkább az interneten, a közösségi oldalakon történik.
A közösséghez való tartozás is fontos szerepet tölt be ilyenkor, melyet a közösségi oldalak léte még azon gyászolók számára is lehetővé tesz, akik elszigeteltebben élik napjaikat.
Az internetes gyász kérdése valójában nem kérdés, hiszen a gyakorlatban már működik. A kérdés inkább az, hogy a gyászoló hogyan teszi ezt meg, előrébb viszi-e, vagy ront a helyzeten.
A szakembereknek szükségszerűen arra kellene koncentrálni, hogy a gyász folyamatában hogyan tudják segítő erőként hasznosítani az internet, a közösségi oldalak lehetőségeit.
Ugyanis, sokaknak inkább kitolja a „tagadás” fázisát az „élő” oldal, hiszen „élővé teszi” az elhunytat a gyászoló számára.
Az internet „dögkeselyűi”
Az internet, a közösségi oldalak hirdetésekből élnek.
Tehát, ha emlékoldalt hozunk létre, vagy valamilyen jelzéssel szolgálunk a halál tényéről, fel kell készülnünk arra, hogy megjelennek a temetkezés, koszorúkészítés, vagy egyéb halállal kapcsolatos üzleti hirdetések a felületen.
Emellett olyan internetes szolgáltatásokat is igénybe lehet venni, melyek adott embert szinte „halhatatlanná” tesznek. Ilyen a cikk elején említett DeadSocial, de a hologram is, ami nem csak a felületen, hanem fizikailag is megjeleníti az elhunytat.
Ez viszont már messze nem a gyász folyamatáról, a gyászoló mentális egészségének megőrzéséről szól, hanem a veszteséggel szükségszerűen együtt járó gyengeség gátlástalan kihasználásáról, melynek kapcsán üzlet, és mások számára pénz születik…
