Babák szigete
Spanyol nevén Isla de las muñecas Mexikóváros Xochimilco kerületében található, mára egyfajta turisztikai látványossággá nőtte ki magát, ám látványa legalább olyan hátborzongató, mint a története. A sziget fáira mindenhol műanyag babákat lógattak, amelyek idővel piszkossá, kopottá vált arcukkal és megtépázott ruházatukkal elképesztően bizarr látványt keltenek. A különös szokás egy Julián Santa Ana Barrera nevű férfitől ered, aki állítólag az után költözött a szigetre, hogy szerelme elhagyta egy másik férfiért. A visszahúzódó életet élő férfi zöldséget és gyümölcsöt termesztett, és csak azért járt be a városba, hogy ezeket értékesítse. A helyiek azonban egy idő után észrevették, hogy a férfi, amikor a városban jár, játékbabákat keresgél a szemétben. Mint kiderült, miután egy kislány belefulladt a közeli csatornába, Barrera elmondása szerint különös hangokat, női jajveszékelést, sírást kezdett hallani a szigeten, sőt azon a helyen, ahol a baleset történt, állítása szerint egy szirén egyszer megpróbálta vízbe fojtani. Mivel a kislány holttestétől nem messze egy játékbabát is találtak úszni a vízen, a férfi azért kezdte gyűjteni a babákat, mert azt remélte, ezzel kiengesztelheti a síró szellemet.
Hogy sikerrel járt-e, nem tudhatjuk, annyi viszont bizonyos, hogy 2001 áprilisában a férfi horgászás közben infarktust kapott. Holttestére unokatestvére talált rá – pontosan azon a helyen, ahol az állítólagos találkozás történt a szirénnel, és ahol a vízbe fúlt kislány holttestét is megtalálták.
Hogy sikerrel járt-e, nem tudhatjuk, annyi viszont bizonyos, hogy 2001 áprilisában a férfi horgászás közben infarktust kapott. Holttestére unokatestvére talált rá – pontosan azon a helyen, ahol az állítólagos találkozás történt a szirénnel, és ahol a vízbe fúlt kislány holttestét is megtalálták.
Nazca-vonalak
A Peruban található Pampas de Jumana nevű fennsíkon sétálva talán nem is tűnik fel semmi szokatlan, a levegőbe emelkedve azonban elképesztő látvány tárul elénk: a pusztaságot nyílegyenes vonalak szántják fel, melyek geometrikus formákból álló állati alakokat rajzolnak ki. A különleges rajzok jellemzője, hogy olyan vonalakból állnak, amelyek sehol nem metszik egymást – ilyesmit még papíron sem mindig egyszerű rajzolni, nem hogy 520 négyzetkilométernyi területen. A régészek szerint az ábrák mintegy 2000 évvel ezelőtt készültek, és azért maradtak meg ilyen jó állapotban, mert kevés eső éri őket. A rajzok között szerepel egyébként kolibri, kardszárnyú delfin, majom és pók is – utóbbit egyébként egy olyan pókfajjal azonosítják, amely a Nazca sivatagtól 1500 km-re, az Amazonas őserdejének mélyén él.
Hogy az óriási rajzokat a korban ismert technológiával hogyan sikerült ilyen pontosan kivitelezni, lenyűgözi a kutatókat és az ide látogatókat, de talán ennél is misztikusabb a kérdés: vajon miért és kinek készültek a rajzok, amelyek csak a levegőből csodálhatóak meg, és amelyek egy olyan korban készültek, amikor semmiféle technika nem állt az ember rendelkezésére, hogy a magasba emelkedjen?
Hogy az óriási rajzokat a korban ismert technológiával hogyan sikerült ilyen pontosan kivitelezni, lenyűgözi a kutatókat és az ide látogatókat, de talán ennél is misztikusabb a kérdés: vajon miért és kinek készültek a rajzok, amelyek csak a levegőből csodálhatóak meg, és amelyek egy olyan korban készültek, amikor semmiféle technika nem állt az ember rendelkezésére, hogy a magasba emelkedjen?
