A világ minden kincséért sem szeretnénk az alábbi előadókat művészi nagyságukban megkérdőjelezni, és biztosak vagyunk benne, hogy a listán szerepelnek olyan dalok, amelyek csak azt bizonyítják, hogy szegényes lelki világunkkal nem tudjuk befogadni az alkotó kiválóságát. De abban is biztosak vagyunk, hogy van ezek között a dalok között olyan is, ami azért született, mert szorított az idő, és kellett még egy dal a lemezre. Hogy melyik melyik kategóriába tartozik, azt az olvasóra bízzuk.
Ámokfutók: Szomorú szamuráj
Homorú hamuál, ahogyan annak idején nálunk az általános iskolában énekeltél, és lássuk be, még annak is több értelme volt, mint annak, hogy
„Hol volt, hol nem volt:
élt egy szamuráj!
Igazi mesemondó nagy király!
Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi!
Hiszi a piszi, aki elhiszi!”
A Jakab György és Kocsor Zsolt (a.k.a. Kozsó) által jegyzett dalszöveg olyan rejtélyes további sorokkal borzolja a hallgató idegeit, mint hogy
„Agyam alatt az alap izmom, ha dagad…
Abból fakad minden baj, ha egyszer elapad!”.
Illetve ebből a dalból ismerhettük meg azt az örök érvényű bölcsességet is, hogy „nem az a vagány, kinek földig ér a lába”.
Hát… most már ezt is tudjuk.
„Hol volt, hol nem volt:
élt egy szamuráj!
Igazi mesemondó nagy király!
Nagy az, aki nagy, aki kicsi, az kicsi!
Hiszi a piszi, aki elhiszi!”
A Jakab György és Kocsor Zsolt (a.k.a. Kozsó) által jegyzett dalszöveg olyan rejtélyes további sorokkal borzolja a hallgató idegeit, mint hogy
„Agyam alatt az alap izmom, ha dagad…
Abból fakad minden baj, ha egyszer elapad!”.
Illetve ebből a dalból ismerhettük meg azt az örök érvényű bölcsességet is, hogy „nem az a vagány, kinek földig ér a lába”.
Hát… most már ezt is tudjuk.