Megosztom veletek: a legviccesebb családi történeteim a nyúlról

Nagy harmóniában éltünk, nagymamám, apukám, én és a két nyúl, egy igen pici vidéki kulipintyóban. Kicsi korom és fejletlen agyam nem tette lehetővé, hogy elhiggyem azt, amit a biológia könyvek szajkóztak: a nyuszi folyamatosan koptatja fogait. Ujjbegyem Szürkenyúl orra alá tettem, és valóban, üresjáratban is úgy csinált, mintha rágna. Apám, a hitetlen és kíváncsi lélek is meg akart bizonyosodni erről. Megbizonyosodás céljából odaszorította hát gitározásra használt ujját Szürkenyúl szájához. A sokkhatás miatt kiesett pár másodperc az életemből.

Arra eszméltem, hogy apám kétségbeesett és nagyon fájdalmas szemet mereszt rám, a nyúl szája tiszta vér, és apám ujjbegyéből hiányzik pár milliméter… A nyúlnál csak az apák kíváncsibbak – tán mert sosem nőnek fel.

Gyerekeim nyula, miután leszélezte a lakásban található összes küszöböt, ajtófélfát, beszökött a szobába és beköltözött a vetetlen ágyba, amit telerakott bogyószerű meglepetéseivel. Félelmében elbújt a tűzhely alsó, hátul nyitott fiókjába. Meg akartam akadályozni, hogy férjem egy emelettel feljebb, a sütőbe rakja dühében. Lekerült hát a nyitott pincébe.

A kazán csövére felkötöttem a nyúltáppal teli nylonzacskót. Nyulunk szépen fejlődött, amit annak tudtam be, hogy a szomszéd bácsi kertjét rendre lelegelte. Egy idő után feltűnt, hogy a táp vészesen fogy. Ekkor vettem észre egy lyukat a zacskó alján. A nyúl önetetőt készített magának egy harapással, a kazán tetejére felugorva, ahonnan elérte a zacskót, melyből így folyamatosan folyt a mag…