Időnként te is elcsodálkozol azon, milyen meglepő ruhákban és kiegészítőkben sétálnak végig a modellek a kifutókon? Igaz, hogy akadnak közöttük meghökkentő darabok, de ez korántsem a 21. században kezdődött el. Az 1800-as évek közepén például hódító útjára indult egy egészen egyedi ruhafajta, a krinolin, ami nem csak furcsa formájáról híresült el, de egyúttal Angliában röpke 10 év alatt 3000 nő halálát is okozta. De mit is takar pontosan a krinolin-divat, és miért volt olyan veszélyes?
Miből készült a krinolin?
Bár már a 16. században is felbukkant ez a különleges divat, fénykorát mégis a viktoriánus korban élte.
Az alsószoknyák kezdetben lószőrből és gyapotfonalakból készültek, amik segítségével a ruhák sokkal terebélyesebbnek látszottak.
Ezeket a darabokat egyébként többféle színben is lehetett kapni, noha valójában épp az volt a lényege, hogy senki se vegye őket észre a szoknya alatt. Idővel a lószőrt leváltotta a tollakkal kitömött, merevített krinolin, majd később fát, sőt, sokszor csontokat is használtak.
Ezek viszont nagyon nehezek voltak, és elképesztően bonyolult volt leülni bennük.
Végül az acél drótokból készült alsószoknya bizonyult a „legkényelmesebbnek”, hiszen képes volt megtartani a ruhák súlyát, ugyanakkor – ha például egy ajtón kellett bemenni – rugalmasan tudott alakulni is.
A szépségért meg kell szenvedni – na de ennyire?
Előfordult, hogy a nők nem voltak elég figyelmesek, és véletlenül túl közel álltak a kandallóhoz vagy gyertyákhoz, amitől a hatalmas ruhaköltemények lángra kaptak. Egy szakértő szerint pedig ez olyannyira gyakori volt, hogy röpke 14 év alatt a világon majdnem 40.000-en haltak meg krinolin okozta tűzben.
És bár ez kiküszöbölhető lett volna, hiszen készítettek tűzálló darabokat is, ezek egyáltalán nem voltak népszerűek.
De ha ez nem lett volna elég nagy veszélyforrás, néhány év után több gyárban is betiltották ezt a kiegészítőt, mert egyre gyakoribbá vált, hogy a gépek berántották a hatalmas szoknyák szélét.
Ez pedig komoly sérülésekhez vezetett, sőt, több esetben nem is tudták megmenteni a nőket. És még itt sem ér véget a lista: sokszor a lovas kocsik kerekeibe akadtak bele a krinolinos ruhák, a nagy széllökések gyakran ledöntötték a nőket a lábukról, az ízületi fájdalmak pedig szinte kiküszöbölhetetlenek voltak.
Meghökkentő számok
Az 1800-as évek közepén az acél krinolin akkora divat lett, hogy egyes gyárak kizárólag ezek gyártásával kezdtek el foglalkozni.
Egy amerikai üzem például hetente 274 kilométernyi acél zsinórt használt fel, ami azt jelentette, hogy körülbelül 3-4000 krinolint gyártottak le egyetlen nap alatt. De nem csak Amerikában volt ekkora siker ez a ruhadarab; egy londoni vállalkozás például 12 év alatt megközelítőleg 9 és fél millió krinolint készített el összesen.
Állítólag a világ leghatalmasabb krinolinja majdnem 10 méteres átmérővel rendelkezett. Sokan viszont úgy vélik, hogy a maximális méret 5 és fél méternél semmiképp sem lehetett nagyobb, hiszen annál többet nem bírtak volna el a nők.
Ezeket pedig annyira nehéz volt felvenni, hogy általában több szobalány segítségére volt szükség öltözködéskor, akik csak hosszú rudakkal tudták felemelni a fej fölé a krinolint és a szoknyát, így egyedül szinte lehetetlen volt reggelente belebújni ezekbe a darabokba.
A legfurcsább darabok
Mielőtt az acéldrótos krinolin meghódította volna a divatot, többen is megpróbálkoztak felfújható darabok viselésével, ezek viszont egyáltalán nem bírták el a hatalmas tömegű ruhákat.
Ráadásul akkoriban még nem igazán készítettek jó minőségű gumikat az üzemek, így ezek sok esetben egyáltalán nem voltak higiénikusak, sőt, általában nagyon erős szaggal rendelkeztek.
A 1880-as években egy egészen új stílus vette át a krinolin helyét. Sokan homár csapdának is nevezték, mert kialakításának köszönhetően leginkább arra hasonlított.
Hatalmas súlya miatt a karikák már nem csak a test körül voltak, hanem a lábak mögött is keresztezték egymást, hogy megtartsák a szoknyát. Ez persze hamar el is veszítette népszerűségét, hiszen még nehézkesebb volt benne mozogni vagy leülni.
A krinolin után
Az 1800-as évek végén egyre többen kezdtek el kiábrándulni ebből a kiegészítőből, lassan pedig egy egészen új divat vette át a helyét.
A turnűr egy legtöbbször lószőrrel kitömött párna vagy félgömb alakú szerkezet volt (általában acélból vagy halcsontból készült), amit szalagokkal rögzítettek a fenék fölé. Persze ez a ruhadarabot sem igazán lehet kényelmesnek nevezni, hiszen elég nehézkesen tudtak benne leülni.
Legtöbbször félretolták a bal vagy jobb oldalukra a párnát, vagy egyszerűen fordítva ültek rá a székre, hogy a turnűr lelógjon róla. De miért is hordta olyan sok nő ezt a furcsa találmányt?
Nos, akkoriban mindenki azon igyekezett, hogy minél feltűnőbben tudja kiemelni a mell és a csípő formáját, valamint próbáltak minél kerekebb formákat mutatni.
Sokan viszont nevetségesnek találták ezt a divatot, olyannyira, hogy több magazin készített gúnyos karikatúrákat azokról a hölgyekről, akik ilyen ruhadarabokat viseltek.
Krinolin a 21. században? Igen!
Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a nők hatalmas, abroncsos szoknyákban ugorjanak le bevásárolni, vagy induljanak el dolgozni reggelente.
De gondoltad volna, hogy a krinolin időnként még mindig felbukkan a divat világában?
Az 1980-as években Vivienne Westwood tervezett egy különleges „mini-krinit”, azaz egy kisméretű krinolint, ami óriási hatást gyakorolt az évtized stílusára.
Sőt, azóta sem tűnt el teljesen!
A báli- és menyasszonyi ruhák készítésénél ugyanis még mindig előszeretettel használják.
De nemrég egy másik divattervező is készített krinolinos ruhát a Diornak, ami ráadásul 3 méteres átmérőjű volt.
