A vénlányokat megszégyenítették! – Farsangi népszokások

A farsangi szezon leginkább a mókázásról, a vidámságról és a negatív dolgok elijesztgetéséről szólt mindig is. Ezek mellett azonban egy erőteljes stílusú, sokszor kritikus hangvételű hagyományokkal, szokásokkal is jócskán meg volt tűzdelve az ünnep.

A farsangi időben sok lakodalmat is tartottak, mivel ilyenkor még kevés volt kinn a munka, így jobban volt idő a mulatozásra. Akik azonban nem mentek férjhez, pedig már abban a korban voltak, azokat a falubeliek úgy csúfolták ki, hogy egy hatalmas tuskót húztak a házuk elé, és letették azt a bejárati ajtó vagy kapu elé.
Így a vénlánynak titulált nők (ami már akár 25 éves kor felett is lehetséges volt) nem tudtak kijönni az ajtón a következő reggelen.

A farsangi mulatságok eredetileg azt szolgálták, hogy az emberek elriasszák vele a gonosz szellemeket, boszorkányokat, és egyben megsürgessék a tél végét is. Éppen ezért gyakori volt, hogy beöltöztetett bábukat égettek el, mint minden rossz szimbólumait, és eltemették.
Nem csoda tehát, ha a farsangi időszak végével, Húshagyó kedden a farsangot magát is eltemették: egy tréfás felvonulás keretében a farsangot jelképező utolsó bábut is felgyújtották, vagy vízbe dobták.
 

Erdélyben több helyen még ma is él az a szokás, miszerint húshagyó kedden, a böjt és a farsang határvonalán egy színdarab keretein belül megküzd egymással Cibere vajda, aki a húsmentes, böjti ételt személyesíti meg, és Konc király, aki pedig a húsokat, zsíros ételeket.
Vízkeresztkor, vagyis a farsang kezdetén Konc király győz, mivel sokat és bármit lehet enni, a böjt kezdetén azonban Konc király visszavonul és átadja a hatalmat Cibere vajdának az előadáson és az emberek asztalain egyaránt.

A farsang utolsó napjaiban, általában a farsangi időszak utolsó hétfőjén a falvakban az asszonyok egy estére férfinak érezhették magukat, főleg a Balaton északi területein. Ilyenkor ugyanis a faluban élő nők férfiruhába öltöztek, és úgy szórakoztak, mint a férfiak.
Ettek-ittak, és közben természetesen utánozták, és egyben persze ki is gúnyolták a férfiakat. Olyan volt az asszonyfarsang, mint egy fordított nap, amikor a nőknek végre alkalmuk nyílt arra, hogy görbe tükröt tartsanak a férfiak elé. 

Talán a legismertebb farsangi szokás, amely máig tartja magát, az a téltemető Busójárás. Mohácson minden évben húshagyó kedd előtti utolsó csütörtökön kezdődik.
Az esemény talán leglátványosabb napja a vasárnap, amikor a beöltözöttek végigvonulnak a városon, közben persze kicsit riogatják, kicsit megnevettetik a nézelődőket – főleg a lányokat. Este a főtéren hatalmas máglyát gyújtanak, és azt a busók a vendégekkel összekapaszkodva körültáncolják.

Tokos csütörtöknek a hamvazó szerda, vagyis a második böjti nap utáni napot nevezzük. Az volt a szokás, hogy ilyenkor az emberek egy napra felfüggesztették az éppen csak megkezdett böjtölést, hogy elfogyaszthassanak mindent, ami még a farsangi szezonból megmaradt.
Éppen ezért ez a nap általában hatalmas lakmározással, eszem-iszommal telt. Szerencsére manapság az éttermek felkarolták ezt a szokást, és komoly engedményekkel várják ilyenkor a vendégeket.

A farsang folyamán nem véletlen, hogy az emberek imádnak maszkokat hordani. Ez ugyanis személytelenné teszi őket és a cselekedeteiket is, vagyis ilyenkor az embereknek többet szabad – akár olyat is, amit máskor nem tennének meg.
A farsangnak éppen ezért egyik alapja a szabályok felrúgása és kigúnyolása. Ilyenkor kicsit a feje tetejére állt a világ, a lehetetlen is lehetségessé vált. Erre az érzésre pedig minden embernek szüksége lehet néha, írjunk bármilyen évszázadot is.