Granada híres Alhambra palotájában a hidraulika 1000 éves bravúrja még ma is lenyűgözi a mérnököket.
Granada díszes és pazar Alhambrájában, egy 13. századi palotakomplexumban mindenhol ott van a víz, és ez a világ egyik legikonikusabb példája a mór építészetnek. Csatornákban folyik, amelyek hűtik az épületeket; szökőkutakból ömlik a nagy szobákban és a hangulatos udvarokban; és úgy permetez, hogy bizonyos szögekből tökéletesen keretezi a fenséges ívű ajtónyílásokat. Ugyanez a bonyolult rendszer színesíti a szomszédos egykori nyári palota, a Generalife híres kertjeit.
Építése idejében ez volt a világ egyik legkifinomultabb hidraulikus hálózata, amely képes volt szembeszállni a gravitációval, és vizet emelni a közel egy kilométerrel lejjebb futó folyóból.
Az 1000 éves bravúr még ma is lenyűgözi a mérnököket
A víz civilizációs történetének kulcsfontosságú pillanatairól szóló esszéjében az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programja megjegyezte, hogy „a modern víztechnológia adós e vízi kertek és fürdőházak örökségével”, amelyeket egykor csak a tehetősek és hatalmasok élveztek, mára azonban megfizethetővé és praktikussá tették a fürdőket és a privát kerteket.
Évezredek óta nagy városok sarjadtak a folyók partján, a tavak partján és a tengerek partvonalain. Ez igaz volt a nagy Granada Királyságra is, amely a Darro és a Genil folyók mentén fejlődött ki, és Spanyolország autonóm közösségévé, Andalúziává vált. Az iszlám uralkodók számára, akik csaknem 800 évig irányították Spanyolországot, a víz szerves szerepet töltött be a társadalomban. Nemcsak a túlélés, hanem a vallási és esztétikai célok tekintetében is jelentősnek számított.
„Az iszlámban a víz az élet eredete, a tisztaság szimbóluma, és a test és a lélek tisztítójaként is működik”
– mondta Rocío Díaz Jiménez, az Alhambra kuratóriumának vezérigazgatója a BBC-nek.
Az andalúz városok utcáin rengeteg kerámia csempével díszített szökőkút található. Mecsetek mellé helyezték őket mosdásra, vagy a városkapuk közelébe, hogy oltsák az utazók szomját. Még otthon is a víz volt a középpontban. „Ritka volt, hogy egy andalúz teraszon ne legyen központi vízfelület, bármilyen szerény is volt az” – mondta Díaz. „A víz is része az Alhambra esszenciájának – létének alapvető eleme.”
Ez nem mindig volt így
A történészek úgy vélik, hogy az Alhambra erődítményt a 9. században egy Sawwar ben Hamdun nevű ember rendelte meg a muszlimok és az iszlámra áttért keresztények közötti háborúk idején. A mérnökök azonban csak I. Mohamednek, a Naszrid-dinasztia első királyának a 13. századi megérkezésére – amely 1230-tól az 1492-es spanyol katolikus hódításig uralkodott – tudták leküzdeni a 840 méter magasan fekvő Alhambra elkehyezkedéséből adódó kihívást. Ekkor lakható, 26 hektáros nádori várossá alakítottá át a hegyet, ahol friss folyóvízhez juthatott minden lakó.
Ahogy Díaz elmagyarázta: „Minden jel arra utal, hogy a nasridák voltak az elsők, akik vizet vittek Sabika vörös dombjára, és így lakhatóvá tették azt.”