Ilyenkor nekem már nem fér bele a hallgatás
Nem azért, mert én jobban tudom, mire van szüksége a barátnőmnek. És végképp nem azért, mert azt gondolom, hogy jogom van megmondani neki, kivel éljen vagy szakítson. Az élete az övé. A döntéseit neki kell meghoznia.
De a véleményemet elmondhatom.
Sőt, bizonyos helyzetekben szerintem kötelességem elmondani. Olvass még a témában
Ezt hozza 2026. szeptember 1. a numerológia szerint: befelé forduló energiák
Precíz, hídépítő vagy látnoki? Ismerd meg a benned rejlő gondolkodási stílust ezzel a teszttel!
Az anyai sikerem valódi jele: amikor a lányomnak már nem lesz rám szüksége
Ezt hozza 2026. szeptember 11. a numerológia szerint: könnyedség és nyitottság
Azt viszont nagyon nem szeretném, hogy ez a vélemény úgy érkezzen hozzá, mint egy vádirat. Mert ha minden alkalommal azt hallja tőlem, hogy „ez a pasi borzalmas, én már az elején megmondtam, hogy ebből baj lesz”, akkor egy idő után nem én leszek számára a biztonságos ember, akihez nyugodtan fordulhat, ha beszélgetni akar.
És pontosan ezt nem akarom.
Nem akarom, hogy azért ne meséljen nekem valamiről, mert fél attól, mit fogok reagálni. Nem akarom, hogy egy veszekedés után inkább csendben maradjon, mert azt gondolja, úgyis csak azt mondanám: „Na látod, igazam volt.”
Mert lehet, hogy igazam van. De ez akkor sem a lényeg. A lényeg az, hogy tudja: mellette állok.
Ezért próbálom úgy megfogalmazni az aggodalmaimat, hogy ne őt kritizáljam, hanem arról beszéljek, amit látok. Nem azt mondom neki, hogy „miért tűröd ezt az embert?”, hanem azt, hogy „nekem nem tetszik, ahogyan ebben a helyzetben bánik veled”. Nem azt mondom, hogy „hagyd ott”, hanem azt, hogy „aggaszt, hogy úgy érzem, egyre kevésbé lehetsz önmagad mellette”.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
