A legkisebbek meséi
Már magzati korban lehet – sőt kell – mesélni a gyereknek, mivel a magzat hallja a külvilág hangjait. Három éves korig az olyan meséket kell előnyben részesíteni, amiknek van ritmusa, a szavaknak dallama, hangzásban, a felolvasás közben kissé eltúlzott, hogy a gyerek megértse a hangulatokat.
Ebben a korban még nem olyan fejlett a gyerek szókincse, hogy megértse az elvont történéseket, fogalmakat, így olyan mesét érdemes neki mondani, ami a mindennapi tevékenységével kapcsolatos.
A nagyobbak meséi
4-5 éves korban a gyerek már képes megkülönböztetni a mesés elemeket a valóságtól, így ekkor már megérti a varázsmeséket, állatmeséket. Sőt, sokszor a mese tartalmát is átköltik – ez már valódi kreativitás. Ebben a korban már beleéli magát a főhős szerepébe, megéli a mesét, nem csak szereti.
A konfliktus helyes kezelésének megtanulásáért, az erkölcsi normák fejlődéséért ilyen korban a népmesék, a klasszikus mesék ajánlottak. Figyelmüket leköti és elgondolkodtatja őket. Körülbelül 8 éves korra a gyerek már képes az elvont gondolkozásra, így a csalimesék, a hosszabb elbeszélések azok, melyek ajánlottak.
Az új generációs mesekönyvek
Az új generációs mesekönyvek célja már nem elsősorban az erkölcsi tanítás, hanem a szórakoztatás. Ezeknél a mesekönyveknél nagyon fontos szempont a nyelvezet, a humor, és hogy valóban szórakoztató legyen, szempont az is, hogy van-e bennük játék, játékosság.
Ezek a mesék már témakörök köré épülnek, azaz van köztük ,,családregény”, ami például a testvérek, a család tagjai köré épült szituációkról ír történeteket, vagy például van ,,utazóregény” is.
Klasszikus mesekönyvek, népmesék
A klasszikus mesék nagy része tanít, éles határt von a jó és a rossz között, megmutatja azt, hogy a célért küzdeni kell, hogy vannak olyan teremtmények, akik árthatnak, és óvatosnak kell lenni.
A népmesék ezek mellett felbecsülhetetlen plusszal rendelkeznek. Egyrészt megismeri a gyerek saját kultúrájának igen árnyalt gondolatiságát, másrészt csodálatos szókincshez juttatja a gyereket.
Hibák, mesekönyv választáskor
Sokan esnek abba a hibába, hogy ha egy mesekönyv elég tarka, története elég irracionális, vagy épp ,,elég cuki”, akkor az tetszeni fog a gyereknek. A gyerek bizalmi alapon elfogadja azt, amit a szülő elé tesz, de veleszületett jó ízlésvilága, fogalmazási képessége egy rossz könyv esetén le tud romlani, éppen emiatt a bizalmi viszony miatt.
Figyeljünk a nyelvezetre, szókincsre, ritmusra és grafikára. Az sem árt, ha magyar nevek szerepelnek a mesekönyvben. Javaslom, hogy mielőtt felolvasásra kerülne a gyereknek a mese, olvassuk át.
…és ami még nagyon fontos
A legfontosabb, hogy a gyerek minél hamarabb, minél több verset ismerjen meg. Költhetünk a gyerekkel együtt is verseket, kizárólag játékosan. Eleinte értelmetlenek lesznek a versikék, de nagyon sokat képes adni. A vizualitás is sokkal fontosabb, mint gondolnánk.
Gyerekkoromban sokat szenvedtem az elvont grafikák, a színtelen, a túl fantáziadús, vagy épp a fantáziátlan, semmitmondó képek miatt, egyszerűen illúzióromboló volt – művészi képek voltak, de nem gyereknek valók. Mára, szerencsére ez sokat változott. A Csodaceruza oldalán van egy szakemberek által létrehozott ajánlólista. Emellett ajánlanám még Nagy Bandó András gyermekkönyveit.