Az esküvő – azt mondják – életünk legboldogabb napja, ezért igen komoly dolognak kell történnie ahhoz, hogy egy nő az utolsó pillanatban úgy döntsön, hogy mégsem mondja ki a boldogító igent.
A szülők
Elmondtam a szüleimnek, hogy biszexuális vagyok, nagyon megviselte őket. Egy évvel később találkoztam egy csodálatos férfival, aki fényűző randikra vitt és két hónap után megkérte a kezem egy hatalmas gyémántgyűrűvel. A szüleim elkezdték szervezni az esküvőt és gyanús lett nekem a lelkesedésük, illetve az, hogy ragaszkodtak hozzá, hogy mindent ők fizessenek. Kiderítettem, honnan van a gyűrű - az ékszerész emlékezett rá, mert egyedi kő volt – és megtudtam, hogy nem a vőlegényem, hanem anyám vette. Mint kiderült, az egész mögött ők álltak: a „vőlegény” apám egyik alkalmazottjának a fia volt, aki csak a pénzért volt benne a buliban, minden randit, ajándékot a szüleim fizettek. Hogy miért? Mert nem akarták, hogy egyszer egy nővel állítsak haza és szégyent hozzak a családra. Ma már két éve élek boldog kapcsolatban a barátnőmmel, anyámékkal pedig a mai napig nem beszélek.