Vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem tudják kikapcsolni a gondolataikat egy percre sem. Bármi is történik az életükben, újra és újra átfuttatják azokat a fejükben, felkészülve minden eshetőségre. Ők azok, akik a zuhany alatt állva elképzelnek olyan szituációkat, amelyek ugyan sosem történtek meg, de vagy nagyon szerették volna, vagy egyszerűen csak fel akarnak rá készülni. A túlgondolás viszont sokkal nagyobb ellenség lehet, mint azt hinnéd!
Soha véget nem érő aggodalmaskodás
A probléma az állandó túlgondolással az, hogy egy idő után kikészíti az idegeidet. Képzeld el, hogy ismerkedsz egy férfivel, és az egyik randi után egész nap nem keres. Az agyadban átfut kismillió gondolat, kezdve azzal, hogy többet nem akar találkozni, egészen addig, hogy biztosan sok a munkája.
Minden eshetőséget átveszel, már lélekben felkészülsz a legrosszabbra, és nem hagy nyugodni a dolog órákon át. Persze végül felbukkan a srác, és tényleg csak elfoglalt volt, te pedig fellélegzel, és kicsit nevetsz is magadon, amiért ennyit spekuláltál.
De képzeld el, hogy ez minden alkalommal megtörténik veled, legyen szó akár munkáról, utazásról vagy vásárlásról. Mindig, mindent túlgondolsz, aggodalmaskodsz, és folyton úgy érzed, valójában nem vagy biztos semmiben. Na, ez az a pont, amikor rájövünk, hogy igazából milyen nagy problémával állunk szemben.
Dombból hegyet építesz
Gondolj csak bele, gyerekként mennyire felszabadult és gondtalan voltál. Ugye, milyen jó is volt ez az időszak? A fiatalabbak azért is olyan nyugodtak, mert minél kisebbek, annál kevesebbet aggódnak.
Míg egy túlgondolkodó személy képes egy aprócska dombnyi problémát heggyé alakítani, addig egy kisgyerek szimplán kikerüli ezt, és megy tovább. Nem komplikálja az életét, nem aggódik, nem spekulál. És ez a baj a túlgondolással; megnehezíti az életet, és elvesz egy hatalmas darabot a boldogságodból.
Hiába tudod, hogy az állandó agyalgatás nem fogja megszüntetni a problémát, így nincs is értelme stresszelni, te mégsem tudod abbahagyni. Az idődet pazarlod az aggodalmaskodással, és észre sem veszed, mennyire sokat ront a közérzeteden. Milliónyi kérdés cikázik át a fejeden már akkor is, ha valaki randizni hív: mondj igent máris? Legyél rögtön elérhető? Döntsd el te, merre menjetek? Vajon lesz első csók?
És máris kevésbé érzed magad vidámnak, még akkor is, ha régóta vártál erre a randevúra.
Nem találod a kiutat
És ezért olyan a helyzet, mintha egy hosszú, sötét alagút közepén állnál, amelynek sehogy sem látod a végét. Nem akarsz pesszimista lenni, hiszen sosem voltál az, de a szíved mélyén rögtön a legrosszabbra készülsz.
„Mi lesz, ha…?” – a kérdés, amelyet folyton felteszel magadnak, és igyekszel választ találni, hogy semmi se érjen meglepetésként. Azzal, hogy állandóan a problémán gondolkodsz, legyen az valós, vagy fiktív, folyton életben is tartod.
Hiszen csak addig tűnik olyan igazinak minden, amíg te magad azzá teszed – ha elengednéd őket, elszállna az aggodalom is. A legrosszabb, hogy sokszor olyan kérdéseket teszel fel magadnak, amelyekre még csak nincs is válasz, de te újra és újra megpróbálkozol azzal, hogy megoldást találj rá. És ettől válik ördögi körré, hiszen nem találod belőle a kiutat.
Folyton újraéled az emlékeket
Nagyon nehéz úgy álomba merülni, hogy sorra váltják egymást a stresszes emlékek a fejedben, és ezt nagyon jól ismerik azok, akik mindent túlgondolnak. Élesen megjelennek előttük azok a múltbéli események, amelyek során kínos helyzetbe hozták magukat, például egy esés az utcán, vagy egy rosszul sikerült vicc.
Esetleg olyan élmények is felidéződhetnek, amelyeket akkor nem láttunk tisztán, de később bánjuk, hogy nem cselekedtünk időben. Például egy olyan párkapcsolat, ahol nem jól bántak velünk, de mégsem hagytuk el a párunkat.
A legrosszabb, hogy amikor ezeket felidézed, újraéled az érzéseket, amelyek akkor is hatalmukba kerítettek. Aztán a múltbeli tapasztalatokat elkezded kivetíteni a jövődre, és elképzeled, ahogy ezek megismételődnek újra, csak más keretek között.
Pontosan miben nyilvánulhat ez meg?
A túlgondolás szinte mindenhogy megjelenhet az életedben. Például jön egy üzenetet egy sráctól, te pedig a legapróbb szót is kielemzed, és megpróbálod többletjelentéssel felruházni. Túl sok időt töltesz azzal, hogy előállj egy tökéletes válasszal, sőt, még azt is kitalálod, pontosan mennyi idővel később a legideálisabb visszaírni.
Akár órákig is gondolkodsz azon, hogy mire cseréld a profilképed, vagy hol ebédelj, és többnyire próbálod másra ruházni a döntést, hogy csökkentsd a benned kialakuló szorongást. Bármi is megy tönkre a kapcsolatodban, azonnal saját magadban keresed a hibát, mert biztos vagy benne, hogy te szúrtad el.
Mindig tudni akarod, mi történhet a jövőben, ezért legalább ötféle végkimenetelt elképzelsz minden szituációra. Mielőtt kiposztolsz valamit a netre, újra és újra átírod, mert tudod, hogy ennél jobbat is írhatnál. Sosem vagy biztos saját magadban, mert a fejedben lévő hangok mindig azt mondják, létezik jobb megoldás.
Le tudod győzni!
Előtt-utóbb fel kell venned ezzel a harcot. El kell határoznod magadban, hogy nem csak a legrosszabb dolgok történhetnek meg veled. El kell engedned a negatív gondolatokat, hiszen tudod, mit mondanak: mindenki bevonzza azt, ami sokat jár a fejében.
Ehhez szükséged van arra, hogy lefoglald saját magad, és szinte ne is maradjon időd az állandó kombinálásra. Azt hinnénk, jó módszer, ha kibeszéljük magunkból a problémát, de többnyire csak újraéljük ilyenkor őket, pláne, ha szintén egy olyan személlyel beszélünk, aki mindenbe többet lát bele.
Azt mondják, ha depressziós vagy, a múltban élsz. Ha szorongsz, akkor a jövőben. Ha pedig békés vagy, sikerült a jelenben maradnod. Utóbbihoz érdemes még megpróbálkoznod a jógázással és a meditálással, hogy tudatosan megleld a lelki békédet.
