Polcz Alaine (1922‒2007) pszichológus, író, a halál és a gyász kutatója, a Magyar Hospice Mozgalom alapítója volt. A halál iskolája (Magvető Kiadó 1989) című könyvéből válogattunk részleteket halálszemléletünkről, a haldoklók és az elhunytak elengedéséről, a gyerekek halálfelfogásáról, a hosszú, gyógyíthatatlan betegségekről.
A halálfélelem
„… kialakulásánál elementáris a csecsemő- és gyermekkorban oly nagy jelentőségű elhagyási, izolálási félelem. Valószínű, hogy ezzel párhuzamosan alakul a sérülésektől és a büntetéstől való félelem is.
Mindig szerepel benne valami alaktalan szorongás, olyan tárgy nélküli ősi félelem… A halálfélelem más és más időpontban jelenik meg.
Általában négy-hat éves kor között figyelhető meg egy olyan szorongásforma, mely nagyjából azonos a felnőtt ember halálfélelmével…
Bár különböző helyzetek vagy neurózisok bármikor felszínre hozhatják, a kamaszkorban-ifjúkorban ettől függetlenül is újból megjelenik, noha nagyobb jelentősége nincsen; s csak az öregkori hanyatlás korában jelentkezik ismét komolyabb formában a halálfélelem.”
Mindig szerepel benne valami alaktalan szorongás, olyan tárgy nélküli ősi félelem… A halálfélelem más és más időpontban jelenik meg.
Általában négy-hat éves kor között figyelhető meg egy olyan szorongásforma, mely nagyjából azonos a felnőtt ember halálfélelmével…
Bár különböző helyzetek vagy neurózisok bármikor felszínre hozhatják, a kamaszkorban-ifjúkorban ettől függetlenül is újból megjelenik, noha nagyobb jelentősége nincsen; s csak az öregkori hanyatlás korában jelentkezik ismét komolyabb formában a halálfélelem.”