A követendő példa ti vagytok
Sok szülő vélekedik úgy, hogy az utolsó utáni problémát is inkább lenyeli, pusztán azért, hogy a látszat fennmaradhasson és a gyerekek számára úgy tűnjön, otthon minden rendben van. A legnagyobb gond ezzel az, hogy a gyerekek az apró lelki állapot változásainkra is nagyon érzékenyen reagálnak. Nem véletlen, hogy a sokat síró gyermek esetében gyakran az az első kérdése a védőnőnek, hogy az anyuka hogyan érzi magát… A csecsemők és az édesanyák mintegy szimbiózisban élnek néhány évig, és ez jó esetben nem tűnik el teljesen a későbbiek során sem.
Ami biztos, hogy idővel a gyermekek csak okosabbak és rutinosabbak lesznek, butaság tehát azt gondolni, hogy nem értik, érzik egész pontosan, hogy egyáltalán nincs minden rendben a családban.
Tudják, hogy mindenki feszült, anyu és apu sokat veszekszik, vagy éppen sírnak, de ami biztos, hogy nem szeretgetik egymást annyit, amennyit kellene. Érzékelik a metakommunikációs jeleket, és talán nincsenek tisztában azzal, mi a szakítás, de azt látják, hogy nem fordultok odaadással egymás felé. Olvass még a témában
Az első, és egyik legnagyobb gond ezzel, hogy ha sokáig fennáll a helyzet, akkor a gyermekek számára ez lesz a normális, a követendő példa. Nem azt fogják eltanulni tőletek, hogy a házasság a boldogságról, a szerelemről, az egymás segítéséről szól, hanem azt, hogy lehet élni egymás mellett, érzelmek nélkül is. Normális, ha veszekedtek a másikkal, bántjátok egymást lelkileg, vagy akár testileg.
A kislányok olyan partnert választanak maguknak, amilyen az apjuk, a kisfiúk olyat, amilyen az anyjuk, ezt sosem árt figyelmen kívül hagynotok, mikor a házasságotokról van szó.