Tény és való, az ember mindent másként lát akkor, amikor már gyereke van, és úgy is van jól, ha a gondolkodásmód az utódok érkezésével gyökeresen átalakul. Sokan automatikusan megbocsátóbbak és elnézőbbek is lesznek a párkapcsolatukkal szemben, ami szintén nem feltétlenül gond. Ám, mint mindenben, ebben a kérdésben is tudni kell meghúzni a határt, mert nem szolgálja a gyerekek érdekét, ha úgy maradtok együtt, hogy haragon, vagy még rosszabb, lakótárson kívül semmit sem éreztek a másik iránt.
A követendő példa ti vagytok
Sok szülő vélekedik úgy, hogy az utolsó utáni problémát is inkább lenyeli, pusztán azért, hogy a látszat fennmaradhasson és a gyerekek számára úgy tűnjön, otthon minden rendben van. A legnagyobb gond ezzel az, hogy a gyerekek az apró lelki állapot változásainkra is nagyon érzékenyen reagálnak. Nem véletlen, hogy a sokat síró gyermek esetében gyakran az az első kérdése a védőnőnek, hogy az anyuka hogyan érzi magát… A csecsemők és az édesanyák mintegy szimbiózisban élnek néhány évig, és ez jó esetben nem tűnik el teljesen a későbbiek során sem.
Ami biztos, hogy idővel a gyermekek csak okosabbak és rutinosabbak lesznek, butaság tehát azt gondolni, hogy nem értik, érzik egész pontosan, hogy egyáltalán nincs minden rendben a családban.
Tudják, hogy mindenki feszült, anyu és apu sokat veszekszik, vagy éppen sírnak, de ami biztos, hogy nem szeretgetik egymást annyit, amennyit kellene. Érzékelik a metakommunikációs jeleket, és talán nincsenek tisztában azzal, mi a szakítás, de azt látják, hogy nem fordultok odaadással egymás felé.
Az első, és egyik legnagyobb gond ezzel, hogy ha sokáig fennáll a helyzet, akkor a gyermekek számára ez lesz a normális, a követendő példa. Nem azt fogják eltanulni tőletek, hogy a házasság a boldogságról, a szerelemről, az egymás segítéséről szól, hanem azt, hogy lehet élni egymás mellett, érzelmek nélkül is. Normális, ha veszekedtek a másikkal, bántjátok egymást lelkileg, vagy akár testileg.
A kislányok olyan partnert választanak maguknak, amilyen az apjuk, a kisfiúk olyat, amilyen az anyjuk, ezt sosem árt figyelmen kívül hagynotok, mikor a házasságotokról van szó.
Nem baj, ha nem tesznek a rossz dolgok ellen
A rossz házasság éveken, évtizedeken keresztüli fenntartása arra tanítja a gyermekeket, hogy semmi gond nincs azzal, ha beletörődünk a rossz dolgokba. Azt éreztetitek velük, hogy nem ők az urai a sorsuknak, legfeljebb elfogadhatják azt, amit az élet éppen kiosztott számukra.
Ez minden területen káros hatásokat von maga után, messze nem csak a párkapcsolatukról van szó: éppúgy megjelenik majd a tanulás, a munkahelyválasztást illetően és minden emberi kapcsolatukra rányomja a bélyegét.
Ami biztos: a gyerekeknek így nem jó
Mindez nem azt jelenti, hogy ha valami súlyosabb hullámvölgybe érkeztek, akkor fel kell adjátok, csak hogy visszaálljon a csend. Ha sikerül megoldanotok a nehézségeiteket, még ha kisebb családi váláság árán is, akkor kifejezetten jó példát mutattok.
Azt közvetítitek, hogy bár anyu és apu most nincs túl jóban, tesz azért, hogy ez a helyzet megváltozzon, hiszen fontos a család egysége, a közös jövő, a boldogság. Lehet, hogy nem fog sikerülni, de megpróbáltátok, és ez egy fontos dolog! Az viszont nem mindegy, hogyan kommunikáljátok mindezt a gyerekek és egymás felé.
A válás mellett csak akkor célszerű dönteni, ha tényleg tarthatatlan és menthetetlen a helyzet, egyébként érdemes mindent megpróbálni. A gyerekeknek az jó, ami a szülőnek, ha ti visszanyeritek a boldogságotokat, az ő lelki békéjük is visszaáll.
Képek forrása: Selenittt/Depositphotos.com, SHUNEVICH/Depositphotos.com