Bizalom
Lakást újítottam fel, a mesteremberek utolsó napja volt és még egy rakás dolgot meg kellett csinálniuk. Elrohantam a barkácsboltba összeszedni egy halom dolgot, ami még kellett a munkához: csavarokat, tipliket, faanyagot, ragasztót stb. A kasszánál álltam, amikor rádöbbentem, hogy a sietségben nem hoztam magammal a tárcám. Azt hittem, elsírom magam, hiszen nem lett volna időm hazamenni, visszajönni és újra hazamenni. A tulaj – egy középkorú nő – kezett fogott velem és azt mondta, vigyem csak el, majd másnap behozom a pénzt. Annyira hálás voltam, hiszen nem kis összegről volt szó, ő mégis megbízott egy idegenben.
