Az emberek tehát jobban kedvelik azokat, akik vállalják a hibáikat és a tökéletlenségüket. Ez érthető, hiszen sokkal szívesebben azonosulunk olyasvalakivel, aki mer hibázni, mint a mindig perfekcionizmusra törő, tökéletességet hajszolókkal. Ez utóbbiakat ridegnek, megközelíthetetlennek látjuk, nem is tudunk velük azonosulni.
Az esendőség, sebezhetőség kedvessé, emberivé tesz, olyan valakivé, akihez könnyű kapcsolódni és akihez lehet kötődni.
Makulátlanságot színlelve talán elérhetetlennek és tökéletesnek tűnhetünk, de nem válunk szerethetővé, viszont a nyitottság, hibáink vállalása közvetlenebbnek, elérhetőnek és ezáltal szimpatikusabbnak mutat bennünket.
Merjünk tehát időnként hibázni. Olvass még a témában
Mondjuk ki: a felnőttek sokszor hülyék – és ezért nem nevelem a lányom arra, hogy csak a kora miatt tiszteljen valakit
„Csoda, hogy beférsz az ajtón” – Testszégyenítő mondatok, amik egy életre tönkretesznek
Ghosting a saját barátaimtól: hol húzódik a határ a másik támogatása és a saját ignorálásunk között?
Ilyen ember voltál előző életedben a születési számod szerint
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
