Mindenki vágyik rá, hogy szeressék, értékeljék és a környezete befogadja. Valamiért viszont hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szeretet csak akkor jár, ha minél tökéletesebbek vagyunk kívül-belül. Valóban így lenne?
VIDEO Nagy éves horoszkóp 2025: így alakul az éved személyes és munkahelyi fronton
A megbecsülés iránti igényünk, a közösség elfogadására való vágyunk valójában biológiai késztetés és mélyen belénk van kódolva. Az ősidőkben a csoporthoz való tartozás biztosította a túlélést, így lényeges volt a többiek szimpátiája. Aki egyedül maradt, képtelen volt vadászni, megvédeni magát, így a biztos halál várt rá. Úgy tűnik, hogy az elfogadás iránti vágyunk azóta sem csökkent, létszükségletünk mások szeretete, támogatása.
Az emberek sok mindent megtesznek annak érdekében, hogy szeretetet, figyelmet kapjanak a környezetüktől, egyáltalán nem ritka, hogy sokszor hajlamosak magukat olyannak mutatni, amilyennek a többiek látni szeretnék őket – vagy legalábbis amilyennek hiszik, hogy látni szeretnék őket. Sokan meg vannak győződve róla, hogy legjobb önmagukat kell előadniuk és szinte hibátlannak kell mutatkozniuk ahhoz, hogy szeressék őket. A tudomány viszont cáfolni látszik mindezt.
A tudomány szerint nem kell tökéletesnek lenni
Elliot Aronson szociálpszichológus a 60-as években végzett kísérletet a témával kapcsolatban. Két személy teljesítményét kellett értékelni a résztvevőknek: az egyik jelöltet kiváló képességűnek mutatták be és a válaszadásai is majdnem tökéletesek voltak, míg a másik átlagos képességű volt s a kérdéseknek is csak harmadára tudott helyes választ adni.
A cikk folytatódik, lapozz!
A maximalizmus átka – így szokhatsz le a tökéletességre való törekvésről
