Naponta rengeteg érzés halad keresztül rajtunk. Mindenre reagálunk, nem csak ébren, de álmunkban is. A folyamatos történések pedig folytonos válaszreakciót váltanak ki belőlünk. A legtöbb érzésünkre, viszont nincs ráhatásunk. Nem mi döntjük el, hogy mikor örülünk, sírunk, nevetünk, vagy éppen meghatódunk. Ez mind ok és okozat. Csak az nem mindegy, hogy a saját érzéseidet éled meg, vagy máséval azonosulsz.
A különösen érzékenyeknek különösen nehéz
Nincs könnyű dolguk azoknak, akik túlságosan szenzitív módon reagálnak bizonyos érzésekre. Érzékenynek lenni nem csak annyit jelent, hogy fájdalmat érzünk, ha beverjük a lábujjunkat az asztal sarkába. Ez egy sokkal összetettebb dolog.
Vannak emberek, akik eleve így születtek és vannak, akik környezetük hatására vették fel ezt a fajta érzékenységet. Például valaki, aki egész életében úgy érezte, hogy mások „lelki szemetese”, hihetetlen módon érzékel másokat, sokszor sokkal jobban átérzi szenvedésüket, mint kellene.
Ezért nem mindegy, hogy valamit átérzünk, vagy átveszünk.
Előbbi egy nagyon hasznos tulajdonság, hiszen az empátia az egyik alappillére a jó emberi kapcsolatoknak, azonban arra mindig tudatosan kell ügyelni, hogy ne vegyük át más szenvedését, fájdalmát, mert ez hosszútávon mindenkit rombol. Ismerek olyat, aki annyira érzékenyen rezonál másokra, hogy egy sima bevásárlásból is képes kisírt szemmel hazamenni.
Nincs is teljesen tisztában azzal, hogy miért, egyszerűen csak átvette a túl sok ember érzését. Általában azok, akik nehezen találják a helyüket nagy tömegben, esetleg még fizikailag is megviseli őket, nagy valószínűséggel túlságosan érzékenyek táborába tartoznak.
A tisztázó beszélgetés önmagaddal
Nehéz kiszakadni egy ilyen érzelmi spirálból, de egy tisztázó beszélgetés önmagaddal sokat segíthet. Például, ha azt érzékeled magadon, hogy valaki panaszkodását meghallgatva, te magad is padlóra kerülsz, na az pont egy olyan eset, ahol lépned kell. Ugyanis valószínű, hogy csak átvettél olyan érzéseket, melyek nem hozzád tartoznak.
A sors fintora, hogy a legtöbb ember pont, hogy az ilyen érző lelkeknek szeret panaszkodni, minden problémáját a másikra zúdítani, mert náluk találnak olyan empátiára, melyre szükségük van a nehéz helyzetekben.
Megoldás lehet, ha nem viszed magaddal mások érzéseit, hanem ott hagyod a helyszínen, ahol a beszélgetés megtörtént.