Mindenkivel megesett már, hogy olyan párkapcsolatban találta magát, amely (már) nem tette boldoggá. Ilyekor a szíve mélyén érzi az ember, mi lenne a helyes döntés, mégsem egyszerű meghozni. A következő gondolatok segítenek, hogy tovább tudj lépni.
Ne keverd össze a függőséget a szerelemmel!
Ez nem könnyű feladat, hiszen idegtudományi szempontból a két dolog igencsak hasonló: a szerelmesek szinte ugyanolyan agyi aktivitást mutatnak párjuk fotójának láttán, mint a szer után sóvárgó kokainisták.
El kell fogadnunk tehát, hogy a szerelem bizonyos tekintetben egy tőről fakad a függőséggel – ugyanakkor arra intünk, hogy tartsd észben: az egészséges szerelem nemcsak ebből áll, hiszen jelen van benne például a tisztelet, a bizalom és az elkötelezettség.
Utóbbiak segítenek át azokon a napokon, amikor háttérben szorul a szenvedély. A kizárólag függőségen nyugvó szerelem azonban folyton a részegséghez hasonló állapotot keresi, mindenáron.
Kiszámíthatatlan és szélsőséges magatartást szül, ami hosszú távon mindkét félnek ártalmas.
Adj magadnak időt!
A családod és a barátaid nagyjából két fő csoportra oszthatók.
Egyfelől azokra, akiknek a társaságában jól érzed magad, megerősítik, hogy a párod odavan érted, és végül minden rendben lesz.
Másfelől pedig azokra, akik mellett pocsékul vagy, mert folyton célozgatnak az állítólagos hibáidra, ráadásul lépten-nyomon ismételgetik, hogy tiszta hülye vagy, amiért egy ilyen lúzerrel maradsz.
Mindkét típusú visszajelzésre szükséged van, hiszen az egyik az önbizalmadat támogatja, a másik pedig változtatásra sarkall. Igen ám, de amíg a külső visszajelzések között próbálsz egyensúlyozni, addig sem figyelsz oda igazán magadra.
Elemezd egy kicsit a saját gondolataidat és érzéseidet, mások álláspontjától függetlenül! A lényeg, hogy felismerd, mi a jó neked.
Dolgozz ki haditervet!
Kutatások bizonyítják, hogy a hosszú távú változtatások kivitelezésére kidolgozott terv birtokában sokkal nagyobb az esély.
Az A, B és C alpontos alternatívák, illetve a feltételes elágazások mentén haladó gondolatmenetek hozzájárulnak, hogy ellenállj a pillanatnyi kísértésnek, s mindvégig szem előtt tartsd, miért is vágtál bele az egészbe.
Ezzel a módszerrel nemcsak életmódbeli célokat valósíthatsz meg, hanem akár az utolsókat rúgó párkapcsolatodból is kiléphetsz.
Amennyiben például ösztönösen úgy gondolkodsz, hogy „ha egyedül érzem magam, felhívom a páromat”, ideje lecserélned a mondat második felét valami másra – egy barát megkeresésére, olvasásra vagy zenehallgatásra.
A lényeg, hogy hozzá már semmi ne vezessen vissza!
Vess véget a kognitív disszonanciának!
A pszichológiai kifejezés jelentésének ékes példája, hogy ha elfeketedett tüdőt mutatsz a dohányosnak, és tíz perc múlva érzi, hogy rá kellene gyújtania, ez lép fel nála.
Persze, a dolognak kétféle kimenetele lehetséges: vagy rágyújt, vagy nem. A vívódás, az ellentmondás maga a kognitív disszonancia.
Amikor tudod, hogy valamit „nem kéne” megtenned, de valamiért mégis akarod.
Egy párkapcsolatból való kilépés alkalmával az egyedülléttől való félelem, az ismerős terep elhagyása, valamint még ezernyi tényező bírhat maradásra – tehát a társadalmi berögződés, hogy „járt utat járatlanért el ne hagyj”.
Tudd, hogy te döntesz!
Sosem könnyű lezárni egy párkapcsolatot – pláne nem úgy, hogy a döntést egyedül hozod meg.
Támogatókra is szükséged lehet ennek a megvalósításához, továbbá arra, hogy megtöltsd az életed egészséges, pozitív érzéseket hozó tevékenységekkel.
De akármilyen nagy lépésről van szó, a döntés a te kezedben van: senki és semmi sem kényszeríthet arra, hogy együtt maradj valakivel, akivel már nem érzed jól magad.
Amikor minden kötél szakad, és elbizonytalanodsz az igazadban, csak tedd fel a kérdést: „mit is akarok igazából?”
A választ csak te tudhatod. Sok sikert és kitartást kívánunk az úton!
