Rájöttem, hogy évekig nem a húgommal versenyeztem, hanem egy kislánnyal, akit csak én láttam a tükörben.
Kanállal ette a pörköltet – ezért lett vége a kapcsolatnak
Felhívtam pár héttel később, csak úgy, minden apropó nélkül. Nem terveztem nagy beszélgetést, csak annyit akartam mondani neki, hogy szeretem. Ehelyett kicsúszott belőlem a gyűrű is. Vártam, hogy megsértődik, vagy hogy győzedelmesen felnevet, ehelyett elhallgatott, majd halkan azt mondta, ő évekig azt hitte, engem szeretnek jobban, mert én voltam az, akit sosem kellett félteni. Azt hitte, az én egészségem, az én nyugalmam a bizonyíték arra, hogy velem minden rendben van, tehát rám nem kell annyi energiát fordítani, mert nem vagyok „probléma”. Ő ezt a nyugalmamat irigyelte úgy, ahogy én az ő betegágyát.
Ott ültem a konyhában a telefonnal a fülemhez szorítva, és nem tudtam, sírjak vagy nevessek. Két nő, egy anya, két teljesen ellentétes filmet nézett ugyanarról a gyerekkorról, és mindketten azt hitték, a másiknak jutott a főszerep.
Nem lett ebből happy end abban az értelemben, hogy azóta minden simán megy közöttünk. Van, hogy még mindig megjelenik bennem az a nyolcéves lány, aki számol. Legutóbb karácsonykor, amikor anyám a húgom gyerekének adott több ajándékot, mint az enyémnek, egy pillanatra megint ott égett a torkomban a régi érzés. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
