Bár kevesen szeretik bevallani, a kutatások szerint a legtöbb szőlőnek van „kedvenc” gyereke. De vajon tényleg olyan rossz anyává és apává teszi ez őket?
„Nem minden szülőnek van kedvenc gyermeke, de sokuknak igen” – mondja Jessica Griffin, a Massachusettsi Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátriai és gyermekgyógyászati docense a BBC cikkében. „Az adatok azt sugallják, hogy az anyák különösen azokat a gyerekeket részesítik előnyben, akik hasonló értékekkel rendelkeznek, és fontosabb számukra a család, mint az olyan tulajdonságok, mint az ambiciózusság vagy a karrierorientáltság.”
Bármi legyen is az oka, egyes kutatások azt mutatják, hogy sok szülőnek szinte biztosan vannak kedvence – akár beismerik, akár nem. Egy tanulmány szerint az Egyesült Királyságban az anyák 74%-a és az apák 70%-a hajlik jobban az egyik gyermeke felé.
Ennek ellenére a legtöbbek számára a téma továbbra is tabu marad. Egy másik kutatásban, amikor a szülőket megkérdezték, mindössze 10%-uk vallotta be, hogy van kedvenc gyermeke. Ez arra utal, hogy a legtöbb anya és apa számára a favoritizmus továbbra is szigorúan őrzött családi titok marad.
Kit részesítenek előnyben?
Amikor a szülők elismerik, hogy van előnyben részesített gyermekük, a kutatások szerint a születési sorrend fontos szerepet játszik. Ugyanezen felmérés szerint azok a szülők, akik bevallották, hogy kedvenc gyermekük van, túlnyomóan előnyben részesítették a család legkisebbjét. A kétgyermekes szülők 62%-a a legkisebbet választotta kedvencének. A három vagy több gyermeket nevelő szülők 43 százaléka az utolsó szülöttét részesíti előnyben, egyharmaduk a középsőt választotta, és mindössze 19 százalékuk nevezte meg kedvencének a legidősebbet.
„A szülők hajlamosak előnyben részesíteni azt a gyermeket, aki a leginkább hasonlít rájuk, emlékezteti őket önmagukra, vagy azt képviseli, amit a szülői nevelés sikerének tartanak”
– mondja Dr. Vijayeti Sinh a New York-i Mount Sinai Kórház klinikai pszichológusa.
„A fiatalabb gyerekeket ráadásul már valószínűleg nagyobb önbizalommal, magabiztosabban nevelték ugyanazok a szülők.”
„Rossz” szülői nevelés?
Bár a szülőknek gyakran van kedvencük, sokakat gyötör a bűntudat, tudván, hogy a preferencia kimutatása hosszan tartó hatással lesz gyermekük önértékelésére. Az aggodalom nem teljesen alaptalan.
„Azok a gyerekek, akik olyan családban nőnek fel, ahol úgy érzik, hogy igazságtalanul bánnak velük, mély méltatlanságérzetet élhetnek át” – mondja Sinh. „Úgy érezhetik, hogy valamilyen módon nem szerethetők. Elhihetik, hogy nem rendelkeznek azokkal a különleges vonásokkal és tulajdonságokkal, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mások szeressék őket. Ha úgy érzi, hogy a család fekete báránya, az félelmeket és bizonytalanságot okozhat. A gyerekek védekezővé válhatnak, és megpróbálhatnak túlságosan kedvesek és barátságosak lenni másokkal.”
De a legtöbb szülő aggodalma alaptalan. A bizonyítékok arra utalnak, hogy hacsak a preferenciális bánásmód nem nagyon szélsőséges, a legtöbb gyermeket nem befolyásolja az, hogy ő a „legkevésbé kedvenc” gyermek.
„Néha a szülők nyilvánvalóan kifejezik szeretetüket és ragaszkodásukat” – mondja Sinh. „De ha a szülők figyelmesek és megfontoltak, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy a közelség érzése vagy a szimpátia ne legyen egyértelműen az egyik gyerek számára kedvezőbb, akkor a gyerekek nem érzik méltatlannak szüleik szeretetét és támogatását.”
Valójában a legtöbb esetben a gyerekek nem is tudják, hogy szüleik elsősorban a testvérüket részesítik előnyben – állítják a szakemberek.