Évekig szinte bűntudatot éreztem, ha egyedül ültem le ebédelni a munkahelyemen, miközben a kollégáim nevetgélve beszélgettek egy másik asztalnál. Mindig azt hittem, ez azt jelenti, valami nincs rendben velem, hogy talán nem vagyok elég közösségi. Aztán utánanéztem, mit mond erről a pszichológia, és kiderült, a helyzet sokkal árnyaltabb, mint gondoltam volna.
Nem mindenki ugyanazért eszik egyedül
A kutatók szerint az egyedül étkezők két nagyon különböző csoportra oszthatók: azokra, akik önként választják ezt, és azokra, akiknek nincs más választásuk. Egy felmérés szerint a fiatalabb korosztály gyakran tudatosan dönt az egyedüllét mellett, mert így a saját tempójában tud enni, míg az idősebbek inkább időhiányra vagy arra hivatkoznak, hogy egyszerűen nincs kivel leülniük.
Ez a különbség kulcsfontosságú, mert a kutatók szerint nem mindegy, hogy ez választás vagy kényszer eredménye – ugyanis ez dönti el, hogy az élmény felüdülést vagy magányt jelent. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
