Véleménycikk: Schuszter Borka
Az elmúlt években szerencsére egyre többet beszélünk arról, hogy segítséget kérni nem gyengeség. Hogy nem kell megvárni, amíg teljesen összeroppanjunk, mielőtt pszichológushoz fordulunk. Lassan kezd normalizálódni az a gondolat, hogy az ember néha elakad, és ilyenkor teljesen rendben van szakember segítségét kérni.
Arról viszont még mindig meglepően kevés szó esik, hogy nem minden pszichológus lesz jó nekünk. Pedig ezt szerintem nagyon fontos kimondani, főleg azért, mert sokan az első rossz tapasztalat után az egész terápiából kiábrándulnak. Mintha abból, hogy egy szakemberrel nem működött a közös munka, automatikusan az következne, hogy „a pszichológia hülyeség” vagy hogy „rajtam úgysem lehet segíteni”. Pedig a valóság sokkal árnyaltabb ennél.
Tapasztalatból mondom: van, hogy több terapeutát is végig kell járni, mire megtaláljuk azt, akivel valóban együtt tudunk dolgozni.
És ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az előző pszichológus rossz szakember volt. Bár sajnos azt sem lehet tagadni, hogy ebben a szakmában is vannak kevésbé kompetens emberek. Attól még, hogy valakinek diplomája van, nem biztos, hogy jól dolgozik, figyelmes, naprakész vagy valóban alkalmas arra, hogy másokat kísérjen nehéz élethelyzetekben. Olvass még a témában
Zamatos és egészséges – ezért kellene neked is több szilvát enned
Ezt hozza 2026. március 9. a numerológia szerint -Jól esik rendet rakni magad körül
„Azt hitted, hogy az anyád vagy a férjed tud a legjobban felidegesíteni, de aztán jött a gyerek.” – Dolgok, amiket minden szülő érez, de fél kimondani
A Bogyó és Babócát nem, de helyette ezeket olvasom az 5 évesemnek
Ha nem figyel rád
Szerintem az egyik legfontosabb figyelmeztető jel az, ha azt érzed, hogy a pszichológusod valójában nem figyel rád. És itt nem arról beszélek, hogy néha visszakérdez vagy félreért valamit – ez teljesen emberi. Hanem arról, amikor rendszeresen úgy ülsz be az ülésre, mintha előröl kellene kezdenetek ugyanazt a beszélgetést. Amikor a terapeutád nem emlékszik fontos részletekre, összekever történeteket, vagy láthatóan nincs igazán jelen fejben.
A terápia alapja a figyelem. Ha ezt nem érzed, nagyon nehéz bizalmat építeni.
Nekem az is fontos felismerés volt, hogy egy jó terápiában általában van valamilyen közös irány. Nem feltétlenül katonásan felépített tervre gondolok, de arra igen, hogy nagyjából értsük, min dolgozunk és miért. Hogy a pszichológus tudjon segíteni abban, hogy megfogalmazzuk a célokat, és legyen valamilyen elképzelése arról, milyen eszközökkel lehet ezek felé haladni.
Voltam olyan szakembernél, akinél hónapok után sem értettem, mi történik tulajdonképpen. Beszéltem, ő hallgatott, néha bólogatott, én pedig minden alkalom után egyre frusztráltabban jöttem ki, mert úgy éreztem, körbe-körbe járunk. Akkor még azt hittem, biztos bennem van a hiba, ma már viszont tudom, hogy jogom lett volna feltenni a kérdést: mégis merre tartunk?
Emberi kapcsolat
A másik fontos dolog, amiről szerintem kevés szó esik, hogy a pszichológus és a kliens kapcsolata nagyon emberi kapcsolat is. Nem barátság, nyilván, de attól még számít a személyes dinamika. Lehet valaki kiváló szakember, ha egyszerűen nem passzoltok egymáshoz.
Van, akinek a strukturáltabb, konkrétabb megközelítés segít, másnak az elfogadóbb, szabadabb beszélgetések. Van, aki szeret mélyen elemezni mindent, más inkább gyakorlati eszközökre vágyik. És persze a pszichológusoknak is különböző szakterületeik vannak. Attól, hogy valaki remek szakember például szorongás kezelésében, nem biztos, hogy ő lesz a legjobb választás traumafeldolgozásra vagy párkapcsolati problémákra.
Az emberek nem egyformák, így a terápiás módszerek sem működnek mindenkinek ugyanúgy. És persze ott van még az a bizonyos megfoghatatlan tényező is, amit nagyon nehéz racionalizálni: hogy érzed-e, hogy idővel képes leszel megnyílni az adott ember előtt. Ennek sokszor nincs konkrét ellene vagy mellette oka, csak vannak emberek, akikhez tudunk kapcsolódni, másokhoz meg nem.
Mert hiába tudom fejben, hogy a pszichológusom képzett szakember, ha közben minden alkalommal feszengve ülök nála, visszatartom a gondolataimat, vagy folyamatosan azt érzem, hogy nem értjük egymást. A bizalom nem mindig alakul ki, és ez önmagában még nem kudarc.
Szerintem sokan azért maradnak benne rosszul működő terápiás kapcsolatokban, mert félnek váltani. Mert kellemetlennek érzik azt mondani, hogy „köszönöm, de szerintem nem tudunk együtt dolgozni”. Pedig ez teljesen legitim döntés.
És ha azon aggódsz, hogy a terapeutád ezen megsértődik, hadd nyugtassalak meg: nem fog. És ha mégis, hát ez a legbiztosabb jele annak, hogy nem őt akarnád pszichológusodnak.
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
