Gyermekkorunk – sőt, talán egész életünk – legmeghatározóbb személye az anya, akinek szavaira mindig emlékezünk. Akkor is, ha bátorító és akkor is, ha bántó, ahogy az alábbi esetekben is.
Smink
Tizennégy éves voltam, amikor nagynénémtől megkaptam életem első smink-készletét. Anyám fancsali arccal nézte, ahogy a húga bevezet a sminkelés titkaiba és én kissé ügyetlenül, de annál lelkesebben követem utasításait. Végül elmosolyodott és én megkönnyebbültem, de a következőt mondta: „Hamarabb is engedhettem volna, hogy sminkelj. Olyan arcod van, aminek szüksége van rá.” 45 éves vagyok, de a mai napig hallom a szavait, amikor a tükörbe nézek.