Gyermekkorunk – sőt, talán egész életünk – legmeghatározóbb személye az anya, akinek szavaira mindig emlékezünk. Akkor is, ha bátorító és akkor is, ha bántó, ahogy az alábbi esetekben is.
1/10 Munka
A legfontosabb életvezetési tanácsot anyámtól kaptam. Hajlamos vagyok túlhajtani magam, nagyon céltudatos vagyok és egyszer büszkén újságoltam neki, hogy olyan keményen dolgozom, hogy egész évben egyetlen nap szabit sem vettem ki. Erre ő annyit válaszolt: „A halálos ágyán még soha senki nem mondta, hogy életében bárcsak többet dolgozott volna.” Ez felnyitotta a szemem és azóta tudom, hogy nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem pont fordítva.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!