A legtöbb gyerek biztos benne, hogy a szüleinek van kedvencük, míg ők biztosak abban, hogy sosem éreztettek ilyet egyikükkel sem. De mi az igazság valójában?
Sok idősebb tesó érzi úgy, hogy a kicsinek mindent lehet, ezért biztosan jobban szeretik a szülei. A kisebbek pedig azt látják, hogy a nagyokhoz vannak viszonyítva, szóval tuti, hogy ő a favorit. Bár a legtöbb anyuka és apuka rögtön rávágja erre, hogy „én mindenkit ugyanannyira imádok, a családban nincsenek kiemelt kedvencek”, egy friss kutatás szerint egészen más a valóság.
A felmérést Katherine Conger készítette, aki arra az eredményre jutott, hogy az édesanyák 74%-ának, és az édesapák 70%-ának van preferált gyermeke. Hihetetlenül hangzik, igaz? A kutatás során 384 testvérpárt választottak ki (ahol a korkülönbség minden esetben 4 év volt), majd különböző kérdéseket tettek fel nekik arról, hogy szerintük milyen különbségeket tesznek közöttük a szüleik.
Ezután utóbbiakat is kifaggatták, és bár ők nem árulták el, ki a kedvenc, vagy hogy egyáltalán van-e, a szakértők a válaszok alapján érdekes eredményre jutottak. Az eredeti hipotézis az volt, hogy az elsőszülött gyermek lesz valószínűleg a favorizált, ám a válaszokból kiderült, hogy teljesen változó, kinek melyik gyermeke egy kicsit nagyobb kedvenc.
A téma kapcsán most mi is megkérdeztünk néhány magyar anyukát és apukát, név nélkül, teljesen őszintén, nekik van-e kedvenc gyerekük.
A személyiség sokat számít
„Én sosem próbáltam tökéletes anyának tűnni, és amikor egyszer a barátaimmal szóba jött ez a téma, bevallottam, hogy a lányom közelebb áll hozzám. Nem arról van szó, hogy őt jobban szeretem, és ő a kedvencem, de tény, hogy a fiammal egészen más személyiségek vagyunk, ő inkább az édesapjával tölt sok időt, több a fiús téma közöttük, amiben én nem vagyok otthon. De ezt sosem éreztettem, és sosem fogom. Nem vagyok engedékenyebb a lányommal.” – Viki, 40
Folyamatosan változik
„Ez szerintem folyamatosan változik, nem? Tudod, nálunk három gyerek van, és nincs kedvencem, de kábé minden hónapban valamelyik másik gyerekkel kerülünk igazán közel egymáshoz. Múltkor a fiammal mentünk el pecázni, nagyon izgatott volt, napokig készültünk rá, akkor épp őt mondtam volna.
Most pedig a kisebbik lányommal vagyunk abban a szakaszban, hogy együtt videójátékozunk (igazából ő csak a régi kontrollert nyomogatja, de imádja), és ezért őt mondanám. Nem jó szó egyébként az, hogy ‘kedvenc’, mert nem a kedvencem, de most vele vagyunk nagyon egy hullámhosszon.” – Laci, 38
Nincs kedvenc
„Van két gyerekem, és a férjem előző házasságából született gyerekét is együtt neveljük. Ennek ellenére őszintén mondom, nincs kedvencem a családban. Mindhármukat ugyanannyira szeretem, függetlenül attól, hogy van-e vérrokonság közöttünk vagy sem.
Nem is értem, hogy mondhatja valaki, hogy ez vagy az a gyerek kedvenc, hiszen akinél ez így van, annál biztosan érzik a kicsik is, hogy nem egyenlő a bánásmód. Egyszer tőlem megkérdezték amúgy, hogy ki a kedvencem közülük, ekkor visszakérdeztem, hogy ‘szerintetek?’, és mindenki a másikat mondta. Addig jó szerintem, amíg így érzik, mert ez azt jelenti, hogy mindenkihez teljesen ugyanúgy viszonyulok.” – Zsuzsi, 44