„Korunkban és napjainkban egy nőnek egyetlen valakire van szüksége, és az ő maga.” Bárcsak Bridget Jones szavai átütőbbek lettek volna a társadalmunkban, mert akkor biztosan nem ufóként néznének a szingli nőkre egyesek. Hihetnénk, hogy ez a kultuszfilm fejlődést hozott a szingli lét elfogadásában, de az túl meseszerű lenne a valósághoz.
A női lét
Nőként meglehetősen rövid pórázon vagyunk tartva társadalmi szempontból. Túlságosan nem szárnyalhatunk, mert akkor biztosan megkapjuk, hogy valami nagy baj van velünk. Mivel folyamatosan kattog az a bizonyos biológiai óránk, melyre Bridget figyelmét is felhívta egy tapintatlan rokon, nem tudunk mást tenni, mint pánikolni, ha nem tartjuk a lépést vele.
Még a nőgyógyászunk is próbálja finoman érzékeltetni, hogy tik-tak-tik-tak, bizony a testünk csak arra vár, hogy végre teherbe essünk. Van, akiben megszólal az a bizonyos anyai ösztön, de van akiben egyáltalán nem. Miért kellene mégis mindenkinek ugyanolyan életet élnie? Bridget Jones ötvenes évei elején lett édesanya, az őt alakító színésznő, Renée Zellweger pedig határozottan kijelentette, hogy nem akar gyereket. Ez talán baj lenne?
A szingli nem magányos
A szingliséget egyesek mély depresszióval és magánnyal párosítják, aminek nem sok köze van a valósághoz. Persze a szingli nők élete sem fenékig tejfel és az ezredik csajos bulit is bőven meg lehet unni, de attól még, hogy a szőke herceg nincs a láthatáron, nem élik depressziósan, macskákkal körülvéve az életüket.
Sőt, olyan elképzelhetetlen, hogy valakinek ez a választása része? Hogy tökéletesen jól meg van egyedül és éppen abban a percben, nem akar komoly párkapcsolatba bonyolódni?
Igen, igen, nyilván erre is van egy tökéletes válasz, miszerint ezzel nyugtatja magát a vénlány, de ez csak azok szájából hangozhat el, akik nem tudják magukat egyedül, önmaguk társaságában is jól érezni.
A kényszeres kerítők
Ha a barátaid nem akartak még összehozni valakivel, akkor biztos nem voltál elég ideig szingli, mert ez minden egyedülálló életének meghatározó pontja. A kerítők általában sokkal jobban tudják, hogy kire és mire van szüksége a szingli barátnak és természetesen készen állnak arra, hogy bemutassák álmai pasijának. Ezek a találkozások többnyire sikertelenségre vannak ítélve, már csak a két félre helyezett nyomás miatt is.
Az már csak hab a tortán, hogy semmi közös nincs bennük. Párkapcsolatban élve, könnyen gondolhatjuk, hogy feladatunk megtalálni mások számára is a nagy Ő-t, hiszen akkor kezdődhet a nagybetűs élet. A szinglik védelmében mondom, hogy nincs szükségük kéretlen kerítőkre!
Azok a bizonyos kérdések…
Most éppen párkapcsolatban élsz? Szuper, mert akkor csak a házasság, gyerekkérdés fenyegethet téged, de ha ezeket is kipipáltad, biztos talál majd olyat a rokonság, amivel megizzaszthat. A szinglik, viszont számítsanak a legrosszabbra, ugyanis tapintatból még mindig nem fejlődtünk Bridget Jones óta. Ne lepődj meg, ha cicás poénokkal ugratnak, vagy az idő múlására tesznek megjegyzést, mert mindent komolyan gondolnak!
Egyet tehetsz, mégpedig, hogy nem veszel tudomást ezekről a megjegyzésekről.
No igen, ez azért embert próbáló feladat még a legerősebb idegzetűeknek is. Mert mindenkinek van rossz napja, amikor nem kifejezetten magabiztos szingliként éli az életét és ezek a kérdések rendszerint ekkor találnak be a legjobban. Mi csak a kedvenc szingli nőnket idéznénk: „Inkább a vodkát választom és Chaka Khan-t.”