A kutatók heteroszexuális ifjú párok szexuális vágyát, házassági elégedettségét, a szexualitás gyakoriságát és más körülményeket, például a stresszt és a depressziós tüneteket figyelték meg. Feljegyezték azt is, hogy az ifjú házasoknak voltak-e gyermekeik, vagy született-e gyermekük a vizsgálat során.
Két longitudinális vizsgálatban (az egyik egy, a másik négy éven át követte a párokat) a kutatók megállapították, hogy a nők szexuális vágya átlagosan nem csak alacsonyabb volt, mint a férfiaké házasságaik kezdetén, hanem sokkal változatosabb is, mint a férfiaké. A férfiak szexuális vágya mindkét tanulmány teljes időtartama alatt magasabb és állandóbb maradt, mint a nőké.
Ezenkívül a nők szexuális vágyainak csökkenése a házaspár elégedettségének csökkenését jósolta a pár mindkét tagja számára. Olvass még a témában
Így kezelhetitek az eltérő libidót a szakértő szerint
Mindenkinél magányosabbak. A Z generáció a szabadságot keresi
„Egy biztos hátteret, egy otthont, ahova hazatérhetek” – Férfiakat kérdeztünk, mit várnak a szerelemben
„Nagyra nőtt a feje, és már nem bírtam ránézni” – A legbanálisabb indok, ami miatt valaki elvált
Érdekes módon, bár a nők szexuális vágya idővel csökkent, a párok szexuális gyakorisága nem, ez azt sugallja, hogy a nők valószínűleg még akkor is igent mondtak az együttlétekre, amikor ők maguk nem éreztek különösebb vágyat rá.
A kutatók a vizsgálat során felmérték annak a lehetőségét is, hogy fordítva is igaz-e a tétel, vagyis, hogy a házassággal kapcsolatos elégedettség csökkenése vezet-e a szexuális együttlétek ritkulásához, de az adataik ezt nem bizonyították.
Azon párok esetében, ahol kisbaba született, a nők szexuális vágya még meredekebben zuhant, míg a férfiaké itt is stabil maradt. A kutatók azonban fontosnak tartották kiemelni, hogy ez a csökkenés a gyermeket nem vállaló párok esetében is jelentkezett, azaz a gyermekvállalás korántsem okolható önmagában vagy elsődlegesen a szexuális vonzalom csökkenéséért, vagy a házasélet kiegyensúlyozottságának megingásáért.
A kutatók érdekes módon arra gyanakszanak, hogy a nők szexuális vágya egyrészt erősen motivált az utódnemzésben, másrészt a partnerükhöz fűződő kötelék megerősítésében, így amikor a házasság megtörtént, és a kapcsolatot biztosabbnak gondolják, kevésbé érzik szükségét ennek a megerősítésnek, és a szexuális vágyuk is csökken.
Meglepő módon azonban nem ejtenek szót a gyermekneveléssel kapcsolatos egyenlőtlen terhek szerepéről, és az sem egyértelmű, hogy ezen párok szexuális aktivitása nem csökkent-e volna ugyanígy az idő előrehaladtával, ha nem lépnek frigyre.
