150 éve született az az ember, akinek plakátjai mindenkit magával ragadnak. Lendületükkel, profizmusukkal, és sajátos bájukkal. Mi lehet eme plakátok titka? Az, hogy a „megfelelő pillanatot” kapták el a cél érdekében, és a megfelelő technikával vitték mindezt papírra… Ehhez pedig kellett egy érdekes, apró ember, aki igen nagy hendikeppel indult az életnek: Henri de Toulouse-Lautrec.
Életének morzsái
Nem csak lefestette a világot, hanem meg is mártózott benne. Barátai többek között táncosok és nincstelenek voltak. A kirekesztettség miatt lett alkoholista, mely ellen igen erősen küzdött, elvonón is volt. Ám nem ő nyert…
Abban a korban volt divat az abszint, mely nem azonos a mai, boltban kapható verzióval, ugyanis a régi abszint rendszeres fogyasztása hallucinációkhoz, gyors leépüléshez vezetett, mivel mindkét alkoholfajta megtalálható volt benne. Lautrec-nek az utolsó éveiben mentális zavarai voltak, melyeket az ital és szifilisz kettős hatása okozott.
Lautrec folyóiratoknak is készített illusztrációt. És mi volt az, ami miatt ennyire „jó” volt abban, amit csinált?
Élete – hogy úgy mondjam – igen egyszerű mederben folyt: megélte az emberi ösztönöket, és azon kiváltságosok közé tartozott, aki ezt földöntúli színekkel, merész ötletekkel, letisztultsággal tudta a világ felé kommunikálni művészetében.
Így lettek festményei és plakátjai egyszerre éteriek – megfogva és csapdába ejtve az érzelmeket, az ember legbensőjét –, ugyan akkor földhöz ragadtak is – mondani valójukban. Kellékei egyszerűek voltak, a hatás érdekében ötvözte az ábrázoló művészet, a festészet láttatási módszereit. Például a szecesszió stílusát a japán rajzok egyszerűségével…
A Szépművészeti Múzeumban augusztus 24-ig tart a kiállítás… egy kis darab Lautrec, és egy kis darab korabeli Párizs… ezekből kaphatunk ízelítőt. A kiállítás címe: Toulouse-Lautrec világa.
(Fotók: smithkleingallery.blogspot.com, Wikipédia)