Nincs hatásod a másik életére
A kőkemény igazság az, hogy bármennyire is próbálkozunk, valójában nincs ráhatásunk mások érzelmeire. Még az élettársunkat, férjünket sem tudjuk hosszútávon befolyásolni. Vannak férfiak, akik könnyebben megvezethetőek, érzelmileg egyszerűbb őket zsarolni, de egy idő után ők is feleszmélnek és náluk is betelik a pohár.
Lehet próbálkozni azzal, hogy rövid pórázon tartod a szerelmedet, zsarnokoskodó, házsártos határozottsággal igyekszed irányítani, de az ilyen viszonyok nem nevezhetőek párkapcsolatnak. Egy valódi párkapcsolat nem lehet birtokviszony, ugyanis nem kényszeríthetsz senkit arra, hogy szeressen, és téged sem kényszeríthet senki ugyanerre.
A szerelem csak abból a szempontból döntés kérdése, hogy eldöntheted, hosszútávon is kitartasz-e a társad mellett. Egyébként csak a saját érzelmeire, gondolataidra és tetteidre lehet hatásod a párkapcsolatodon belül. Attól, hogy a harmadik felet meghurcolod, elítéled, nem fog változni semmi, de akkor sem, ha ugyanezt magaddal, vagy a társaddal teszed. Olvass még a témában
Nehéz elfogadni, de az emberek mindig is úgy döntöttek és azt tették, amit helyesnek, vagy számukra a legjobbnak ítéltek meg. Igaz ez a félrelépőre és arra is, akivel félrelép.
Ugyanakkor pszichológiailag úgy érezzük, hogy a társunkat valamilyen szinten birtokoljuk és irányítani tudjuk. Amikor rajtakapjuk a félrelépésen, akkor ennek köszönhetően a saját részünk is sérül: mintha egyszerre saját magunk felett is elveszítettük volna az irányítást.
Emiatt szintén egyszerűbb a harmadik, sokszor idegen felet hibáztatni, hiszen rá garantáltan nincs befolyásunk. Tehát lehetőségünk sem lett volna arra, hogy ennek a kialakult helyzetnek a létrejöttét megakadályozzuk.
