Mindig is a nagyszájú, élcelődő lányokra buktam, akikkel mindenféléről el lehetett beszélgetni (akár pasis témákról is), egymást finoman szívatni, ami már-már flörtölésnek számít. Nyilván összefüggés van abban, hogy én is meglehetősen extrovertált, nagypofájú pasi voltam/vagyok, aki hasonló típusú hölgyekkel érzi jól magát.
Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a zárkózott nők ugyanazokkal az értékekkel rendelkezhetnek, mint nyitottabb társaik, okosak, humorosak, adott esetben kisördögök az ágyban (alamuszi nyuszi nagyot ugrik), viszont nem jó a marketingjük, márpedig a mai világban ez sokat jelent. Persze az idők során jó néhány lányról kiderült, hogy a „nagy” marketing mögött nem rejtőzött annyi érték, mint amit kifelé mutattak, de azért ezt viszonylag rövid idő alatt, a különböző élethelyzetekből ki lehet következtetni.
Ó, azok a vért izzadós randik! Olvass még a témában
Közel sem volt hagyományos, de nem kérhettem volna ennél csodálatosabb lánybúcsút
Mehetnék múzeumba is, de inkább egy aktív vulkánt mászok meg a nászutamon
„Az első randiról még sírva jöttem el, idén 10 éve leszünk házasok” – Kapcsolatok, amik reménytelenül indultak, mégis sikersztorik lettek
„Többet kerestem, a végén mégis én maradtam nincstelen” – neked mit tanított a válás a pénzről?
Baromi sokáig félénk voltam a lányokkal, vagy legalábbis azokkal, akik igazán tetszettek. Ilyen szempontból későn érő típus voltam, nagyjából 24-25 éves koromban jutottam el a törzsfejlődés azon szakaszába, hogy rájöjjek, a jó nőktől való félelem csak az én fejemben létezik, tehát ugyanolyan bátran kell közelednem hozzájuk, mint a kevésbé szép lányokhoz, akikkel bezzeg már 17-18 esztendősen is jól megértettem magam.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
