A személyiség, a habitus megfejtésére és megértésére több ezer évvel ezelőtt is kíváncsiak voltak az emberek. Két és fél ezer évvel ezelőttről származik a Hippokratész nevéhez fűződő vérmérsékleti tipológia, amit ötszáz évvel később Galénosz dolgozott át. A görög orvos, Hippokratész volt az első, aki már az időszámításunk előtti 4-5. században megkülönböztetett személyiségtípusokat. Úgy gondolta, hogy a temperamentumunkat a bennünk lévő négy testnedv, azaz szerinte a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyák, valamint ezek aránya határozza meg.
Szangvinikus
Testnedve a vér, eleme a levegő. Energikus, kedélyes, gyorsan fellelkesedik, de hamar le is csillapodik. A társaság közepe tud lenni, barátságos, dumagép, imád ismerkedni, ömlenek belőle a poénok. Fürge, gyors mozgású, temperamentumos, lehengerlő. Folyton pörögne, épp ezért bizonyos helyzetekben felületes, sok dologba belekezd, de nem mindig csinálja végig őket. Hajlamos a túlzásokra.
A szangvinikus nők nagyon dinamikusak, nagy érzelmeket tudnak kiváltani a férfiakból, és élvezik is a férfiak figyelmét.
A szangvinikus pasik képesek több nőt is egyszerre magukba bolondítani jó fellépésükkel és dumájukkal. Szalmaláng-típusok, azaz nálunk a szerelmek sokszor gyors lefolyásúak. Nagyon intenzíven élik meg a szerelmet, de sajnos egy idő után hajlamosak új, másik élmény után nézni. Olvass még a témában
Ami zavaró lehet a szangvinikus típusú emberekben, hogy néha túlpörögnek, nagyon harsánynak és hangosnak tűnhetnek, olykor szépítés nélkül kimondják azt, amit gondolnak, szókimondásukkal pedig így megbánthatnak másokat.
