Ki tud igazán spontán lenni?
Van, akinek könnyen megy, szinte a vérében van, mert így szocializálódott. Míg mások jobban szeretnek a háttérből megfigyelni és csak biztonságos távolból cselekedni. A spontaneitás azoknak megy könnyen és egyszerűen, akik mernek bátran élni. A bátorság nem kizárólag extrém dolgokból áll, néha a leghétköznapibb dolgokhoz kell a legnagyobb bátorság. Kilépni a komfortzónánkból és csinálni valami új, váratlan dolgot, ami már egy egész új útra vezethet minket. Merthogy a spontaneitásnak ez az egyik fő célja. Új kalandokat, izgalmakat felfedezni és nem a biztos, megszokott közegben mozgolódni.
Nem mintha azzal valami baj lenne, de egy idő után nem kapunk ott semmi többet, egyszerűen megáll a fejlődésünk. Úszkálunk a megszokott életünkben, a sablonos hétköznapokban és a napok csak pörögnek egymás után. Ez könnyen sodorhat minket lehangolt állapotba, miközben csak annyit kellene tennünk, hogy egy gyors mozdulattal változtatunk sorsunkon.
Mondunk erre egy egyszerű, hétköznapi példát. Egy hosszú nap után készülődsz haza a munkahelyedről, miközben a kollégád elhív, hogy igyatok meg valamit. Te pörgeted magadban a megszokott lemezt, amúgy is korán kell kelned holnap, nem tenne jót, ha mindezt másnapossággal vegyítenéd. Udvariasan visszautasítod, esetleg még kitalálsz valami hihető indokot, hogy miért van aznap este halaszthatatlan dolgod. Lehet, csak a kedvenc sorozatodat akarod befejezni, könyvet olvasni, vagy csak venni egy pihentető fürdőt. Mégis, nap végén az ágyadban hiányérzeted van és elkezded magadban pörgetni a képet, hogy hogyan is alakult volna az estéd, ha spontán vagy és igent mondasz. Ebből látszik, hogy valójában belül vágysz az újdonságra és változatosságra, csak félelemből, vagy pusztán kényelemből maradsz a megszokott helyzetedben. Olvass még a témában
