Sérült gyerekek szülei, mit bántok a döntésetekkel kapcsolatban?

Csillogó szemű, friss házasok voltunk, amikor megfogant a baba. Az orvosok mondták, hogy nem lesz egészséges, de mi naiv idealisták voltunk, eszünk ágában sem volt megszakítani a terhességet. Aztán a valóság teljes erővel sújtott le ránk. Eltelt 12 év és az életünk – nem szégyellem kimondani – romokban hever. Egy sérült gyerek nevelése anyagilag, idegileg és fizikailag is teljesen lemeríti az embert. Pár év alatt türelmetlen, kiabálós, idegbeteg anyuka lett belőlem, aki állandóan szorong és hetente több alkalommal is a vécébe zárkózik be sírni. Már ahhoz is gyógyszer kell, hogy alapszinten funkcionáljak és ehhez társul a mérhetetlen bűntudat, hogy miért nem vagyok jobb, mert a gyerekem jobbat érdemelne.

A férjem mondta, hogy vetessük el, de én erősködtem, hogy tartsuk meg, hiszen sérülten is a mi gyerekünk, a mi kis angyalunk lesz. Sokkal nehezebb, mint gondoltam. A férjem engem hibáztatott az egészért, szereti a gyereket, de elvált tőlem és új családot alapított. Küld pénzt és rendszeresen látogatja is a fiát, de bevallom, fáj, amikor Facebookon látom az új feleséggel és a két egészséges, szép gyerekkel mosolyogni a fotókon. Én itt maradtam leharcoltan, egyedül, ismerkedni esélyem sincs.