Budapest tehát tele van ellentmondásokkal. Van benne nyomor és mocsok, de van benne végtelen szabadság és pezsgés is. Van zaj, ami néha őrjítő, de van élet, ami nem lehetne a zaj nélkül. És bár mindig lesz bennem egy darabka honvágy a falum iránt, már tudom: soha nem költöznék vissza. Budapest befogadott, amikor a vidéki közeg kivetett magából, és minden hibájával együtt ma is az egyetlen hely, ahol igazán otthon érzem magam.
Se veled, se nélküled, Budapest! Miért nem költöztem soha haza vidékre?
