Mi a tanulság?
Az elmúlt évek történései arra engednek következtetni, hogy valahányszor egy nő valamilyen váratlannak tűnő dolgot tesz, azt nagyobb figyelem övezi, és még ha ő az ország legbefolyásosabb nője, akkor is férfiaknak kell magyarázkodnia, hogyan igazolja magát. Eleve annak sem kellene számítania, hogy egy férfi vagy egy nő kéri számon, hiszen ennek meg sem kellene történnie. Mert nem számít, hogy Sanna Marin a szabadidejében bulikon táncol vagy pulcsikat horgol: egyik sem mond sokat a szakmai kompetenciájáról.
Amik viszont beszédesek, azok a munkája során véghez vitt tettei: mert ő egy igazi úttörő, Finnország történetének legfiatalabb miniszterelnöke. Sőt, amikor 2019-ben megválasztották, a világ legfiatalabb kormányfője volt.
Miután miniszterelnök lett, Finnország olyasmit tett, ami sokáig elképzelhetetlen volt: kérelmet nyújtott be annak érdekében, hogy NATO-tag lehessen. Mindezek ellenére az a tény, hogy a politikusokat a magánéletük vagy a megjelenésük miatt nem tartják alkalmasnak a munkájuk elvégzésére, nem újdonság, de a kettős mérce talán jóval többször érvényesül, mint szabadna.
Ha ugyanis egy hasonlóan befolyásos férfit látnak mondjuk sörös korsóval a kezében – ami már nem egyszer megtörtént – soha senki nem mondaná, hogy emiatt méltatlanná válik a feladatai ellátására. Egy fiatal nőt viszont még mindig rengeteg kritika ér azért, ha a szabadidejében fiatal nőként viselkedik. Olvass még a témában
