A barát
Az akkori barátommal voltam egy buliban, amikor elment italért. Ekkor leült mellém egy srác, bemutatkozott és kérdezte, hogy meghívhat-e egy italra. Pont ekkor jött vissza a pasim, akivel kiderült, hogy ismerik egymást és jót nevettünk a helyzeten. Ő lett két évvel később az – akkor már - vőlegényem esküvői tanúja. Négy évvel később – barátságban – elváltunk a volt férjemmel és mint barát, elkezdtem beszélgetni a sráccal. Ennek három éve, a kislányunk most féléves. Az esküvőnkön – amire a volt férjemet is meghívtuk – elmondta, hogy ő már akkor tudta, hogy én vagyok az Igazi, amikor legelőször megpillantott. Akkor is, amikor kiderült, hogy a barátja a pasim és akkor is, amikor az esküvőnkön volt a férjem tanúja.
Hiba
A sráccal akkor találkoztam, amikor Londonban tanultam. Elhalmozott ajándékokkal, a tenyerén hordozott, a szex remek volt, de nekem haza kellett jönnöm diploma után. Kérlelt, hogy maradjak, de nem éreztem magam készen ilyen szintű elköteleződésre. Még évekig írogatott, de aztán megszakadt a kapcsolat. Tíz évvel később futottunk össze egy céges rendezvényen. Házas volt, a felesége 4 hónapos terhes. Kicsit nosztalgiáztunk, becsíptünk és azt mondta, hogy ha 4 hónappal előbb futunk össze, akkor elvált volna, hogy velem lehessen - mert én vagyok az Igazi - de a babát már nem hagyhatja el. A mai napig fáj ez, mert tudom, hogy igaza van.
Olvass még a témában
Megbánás
Azért szakítottam vele, mert a szüleim meggyőztek, hogy egy ügyvédnő (én) nem lehet egy asztalos (ő) felesége. A mai napig bánom, hogy hallgattam rájuk.
A cikk folytatódik, lapozz!
