A 3. randi – szabály
Az hogy van egy időintervallum, amit alapból felállítasz magadnak, hogy mikor engeded a férfit testileg is közel magadhoz, az egy nagyon szép dolog. Persze sokszor kerülsz dilemmába, hogy megszegd-e, avagy sem. Általában ez a szabály arra szolgál, hogy elkerüld azokat a pasikat, akik csak ki akarnak használni, lefektetni, és utána lelépni. Nos, sajnos ez a rendszer nem kifejezetten hatásos a skalpvadászok ellen. Mivel egy ilyen pasi egyszerre több vasat is tart a tűzben, így simán kivárja az adandó alkalmat, és csak akkor lép, amikor már biztonságban érzed magad. Tehát tulajdonképpen nem segít.
A másik jellemző oka a várakozásnak az, hogy a nők úgy gondolják, könnyűvérűnek tűnhetnek, ha beadják a derekukat. Ami igaz az igaz, ez bizony benne van a pakliban. Ellenben ha nem csak egyéjszakás kalandot keresel (mely esetben a véleménye huszadrangú), akkor ez sem igazán előremutató módszer. Ha az igazit várod, az a férfi akkor is rajongani fog érted, ha az első randin nem csak a kezét vagy hajlandó megfogni. Nem igazán az a fontos, amikor a boldogságunkat keressük, hogy betartsuk azokat a szabályokat, melyek a társadalom szerint erkölcsileg fontosak.
Érezni fogod, hogy mit kell tenni, attól függetlenül, hogy a környezeted hogyan vélekedik erről. Ha szerinted megéri megpróbálni az első randi után egymásba bonyolódni, akkor hajrá. Igaz, teljesen nem lehetsz biztos benne, hogy nem nyúlsz mellé, de csak azért nem tenni semmit, mert lehet, hogy rosszul sül el, az nem jó megoldás. Azt tedd, amit a személyiséged diktál, és ha a pasi a számodra legtökéletesebb, akkor ez nem, hogy nem fogja zavarni, de még imponálni is fog neki.
Legalább randin vagyok
Sokszor keveredünk olyan szituációba, hogy a randin első 20 perce után tudjuk, hogy mellényúltunk, ez nem az, amit mi keresünk. De nem állunk odébb, mert ne akarjuk megbántani a másikat, inkább szenvedünk 2-3-4 órán át, és azután nem keressük többé aktuális partnerünket. Ez azonban hatalmas hiba. Mármint végigszenvedni az időt.
Ennek oka pedig pofonegyszerű: nem csak magunkkal szúrunk ki, hanem a partnerünkben is hamis reményeket ébresztünk. Hiába érezzük mi magunkat rosszul, mivel a másik rettenetesen izgul, és minden erejével azon van, hogy jó benyomást tegyen ránk, így észre sem fogja venni, ha nekünk nem olyan élmény ez az este, mint ahogyan azt ő elképzelte.
Ha ennek ellenére is végigszenvedjük az időt, akkor azt a képzetet erősítjük a partnerben, hogy minden oké, sínen van. Ha nem működik, akkor nem működik, nem kell erőlködni. Egyszerűen mondjuk meg, hogy ez így nem lesz jó. Bár kegyetlen, de mégiscsak jobb, mint órákig, vagy esetenként napokig reménykedni hagyni a másikat. Egyetlen ember sincsen üvegből, mindenki tudja, ha randizik, akkor elutasításban is része lehet. Persze nem kell durván ráönteni az információt, finoman is lehet közölni a dolgot. Ki tudja, akár még az is lehet, hogy miután elmúlik a megfelelési kényszer, kiderül, hogy a másik jó fej, és egy értékes barátra leltél.