Legalább randin vagyok
Sokszor keveredünk olyan szituációba, hogy a randin első 20 perce után tudjuk, hogy mellényúltunk, ez nem az, amit mi keresünk. De nem állunk odébb, mert ne akarjuk megbántani a másikat, inkább szenvedünk 2-3-4 órán át, és azután nem keressük többé aktuális partnerünket. Ez azonban hatalmas hiba. Mármint végigszenvedni az időt.
Ennek oka pedig pofonegyszerű: nem csak magunkkal szúrunk ki, hanem a partnerünkben is hamis reményeket ébresztünk. Hiába érezzük mi magunkat rosszul, mivel a másik rettenetesen izgul, és minden erejével azon van, hogy jó benyomást tegyen ránk, így észre sem fogja venni, ha nekünk nem olyan élmény ez az este, mint ahogyan azt ő elképzelte.
Ha ennek ellenére is végigszenvedjük az időt, akkor azt a képzetet erősítjük a partnerben, hogy minden oké, sínen van. Ha nem működik, akkor nem működik, nem kell erőlködni. Egyszerűen mondjuk meg, hogy ez így nem lesz jó. Bár kegyetlen, de mégiscsak jobb, mint órákig, vagy esetenként napokig reménykedni hagyni a másikat. Egyetlen ember sincsen üvegből, mindenki tudja, ha randizik, akkor elutasításban is része lehet. Persze nem kell durván ráönteni az információt, finoman is lehet közölni a dolgot. Ki tudja, akár még az is lehet, hogy miután elmúlik a megfelelési kényszer, kiderül, hogy a másik jó fej, és egy értékes barátra leltél. Olvass még a témában
