A rágás eléggé automatikus dolog, felesleges vele különösebben foglalkozni. Ha így gondolod, nyugodtan tovább lapozhatsz, most ugyanis ezt fogjuk kivesézni, mert én úgy vélem, hogy alapvetően befolyásolja az ember emésztését, anyagcseréjét, életminőségét, egészségét és végső soron az élettartamát.
Hajtsuk a saját malmunkra a vizet
A rágás során a falatot aprítjuk, őröljük, a darabokat összekeverjük, átitatjuk nyállal, előkészítjük az emésztőrendszer további szakasza számára. A rágás gyermekek esetében stimulálja a fogak fejlődését, felnőtteknél megőrzi az állcsontok erősségét, megelőzi az izomsorvadás és a csontritkulás kialakulását. A tökéletesen lezajló anyagcseréhez szükséges a rágás becsületes elvégzése. A rágás tökéletes kivitelezéséhez szükségünk van a fogainkra.
Ez nyilvánvalóan igaz, és kissé nevetségesen is hangzik, mégis sokan azt képzelik, hogy éldegélhetnek hiányos, vagy fájdalmas fogazattal, ügyet sem vetve arra, hogy ezzel mekkora károkat okoznak maguknak. Helytelen rászokni a féloldalas rágásra, mert elég sok galibát tud okozni és csak súlyosbítja a helyzetet.
Az egyoldalú terhelés eredményeként az elhanyagolt oldal kevésbé „tisztul”, kellemetlenebbé válhat a lehelet, megnövekszik a lepedék mennyisége, ennek következtében fokozódik a szuvasodás és a fogkő kialakulásának az esélye, és még ízületi problémákat is okozhat.
Több rágás, nagyobb élvezet
Őrlőfogaink kicsiny malomkövek módjára dolgozzák meg és pépesítik az ételt. Az élelmiszer nedvességtartalma, textúrája, összetétele meghatározza, hogy mennyi rágásra van szüksége. Egy átlagos falatot legalább 30-50-szer ajánlott megrágni. Eleinte érdemes számolni, aztán belejövünk.
A lényeg az, hogy teljesen folyékony anyagot képezzünk, ami már szinte magától lecsúszik, ne legyenek benne nagy, felismerhető darabok.
A lágy és nedvdús gyümölcsöknek elég 15-20 rágás, míg egy szívósabb hússzeletet jobb legalább 40- 50-szer megcsócsálni. Az egész gabonaféléket is hosszan megrágva tudjuk igazán élvezni és panaszmentesen megemészteni. Az alaposabban megrágott ételből jobb a hasznosulás, vagyis több tápanyag nyerhető ki. Több ízt, új ízeket tapasztalhatunk meg, még arra is ráébredhetünk, hogy valamit azért nem szerettünk eddig, mert nem ismertük a valódi ízét.