A koronavírus okozta kijárási korlátozások mindenkit megviselnek – még azok is, akik egyébként boldogok otthon, a négy fal között, és nincs szükségük túl sok szociális interakcióra, bezárva érezhetik magukat, hiszen szabadságukban is korlátozva vannak. Pszichológusok szerint mindössze 3 olyan tevékenységre van szükségünk, hogy még a karanténban is boldognak és kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat, ezeket a tevékenységeket ráadásul magunkra is szabhatjuk.
Nem érdemes kertelni: a koronavírus okozta járványügyi helyzetek komoly stresszt okoznak mindenkinek. Van, aki jobban bírja, és csak kicsit dől meg a mindennapi rutinja, van, aki szerencsés, és tud otthonról dolgozni, de akad, akinek egy teljesen új helyzettel kell szembenéznie most és a korlátozások feloldása után is. A napjainkat leginkább otthon töltve nehezebb megvalósítani a mindennapi boldogságot is, hiszen minden egyes nap ugyanolyannak tűnhet, vagy éppen sokkal rosszabbnak, mint az előző.
Az önmeghatározási elmélet (self-determination theory) szerint az önmotiváció és a mentális egészség is lényegesen javul, ha három kategóriában minden nap végzünk tevékenységet, és figyelünk arra, hogy ne hagyjuk ki őket: az autonómia, a másokkal való kapcsolattartás, valamint a kompetencia az, ami mentálisan egészségesen tart minket.
Hogy ezek mit jelentenek? Az autonómia az önállóságot, azt, hogy magunk dönthetjük el, mit akarunk tenni, és nem függünk másoktól. A másokkal való kapcsolattartás azt, hogy olyan emberekkel vesszük magunkat körbe, akiket szeretünk, és velük gyakran lépünk szociális interakcióba. A kompetencia pedig azt takarja, hogy jobbak leszünk valamiben, ami számít nekünk, amit fontosnak tartunk – tehát folyamatosan képezzük magunkat, hogy jobbak legyünk.
Ha mindezt a korlátozási kijárásra és a kötelező otthonmaradásra vetítjük ki, máris nehezebb dolgunk van. Mindenkinek sajátos jelenleg a helyzete, és más tevékenységet végez könnyebben, mást pedig nehezebben. Ha például valaki a gyerekeivel van összezárva, akkor a szociális kapcsolattartást könnyen oldja meg, az autonómiát nehezen, ha viszont egyedül, akkor a kapcsolattartással lehetnek problémái. De számos más kombináció is létezik, ami valamelyik tevékenységet (vagy akár az összeset) megnehezíti.
Éppen ezért szakértők azt javasolják, hogy minden nap kérdezd meg magadtól:
- Beszéltem ma valaki olyannal, akit szeretek, és akinek a társasága sokat jelent számomra?
- Csináltam ma bármi olyat, amit csak azért tettem meg, mert egyszerűen szerettem volna – mindenféle külső nyomás nélkül?
- Csináltam valamit, amitől jobb lettem egy számomra fontos területen, vagy tanultam valami újat?
Ideális esetben mindháromra igennel kellene felelnünk, ezzel tennénk ugyanis a legtöbbet a mentális egészségünkért. Alapvetően nem kell nagy dolgokra gondolni: elég, ha az első ponthoz felhívjuk egy szerettünket, vagy esténként leülünk a párunkkal beszélgetni néhány percre – a lényeg, hogy kapcsolódjunk valakihez úgy, hogy nem csak azt kérdezzük meg tőle, mi lesz vacsorára.
A második az autonómiához fontos, elengedhetetlen, hogy még ebben az extrém helyzetben is legyen egy kis saját akaratunk. Ha gyerekkel vagy bezárva, kérd meg a párját, hogy vigyázzon rá, amíg elmegy sétálni, vagy kelj fel korábban, hogy legyen időd meginni egyedül egy jó kávét.
Ha a munkahelyi kompetencia hiányzik, próbálj meg teljesíteni és tanulni az új helyzetben, ha pedig elveszítetted a munkád, tűzz ki magad elé egy célt, és igyekezz ebben minél jobbá válni. Fontos, hogy fejlődj, hogy tanulj, és sikerélményed legyen, még akkor is, ha ez csak annyiban merül ki, hogy minden nap megcsinálsz száz felülést. A lényeg, hogy azt érezd: elértél valamit, amit elterveztél magadnak.